A munka hőse - Az electro dalszerző és DJ Moby élete a zene

  • 23.05.2014
  • Varga Zsófia

Richard Melville Hall, vagyis Moby karrierje egy nagy robbanással kezdődött. A korai 90-es években megfogta a klubba járókat, a slágerlistákról nem is beszélve. A ritmikus, táncot követelő "Go" meglepetésszerűen csapott le. Ez volt a techno mozgalom virágkora, melyben Moby minimalista és euforikus "Go" és "Feeling So Real" című száma élen járt. Az "Everything Is Wrong" című dance album után következett a radikális lemondás a techno ütemekről, mégpedig egy punk album formájában, mely az "Animal Rights" nevet viselte. Ezután jött egy filmzenei gyűjtemény, az "I Like to Score", mely egy brutális adaptációja Pierce Brosnan korszakából a híres James Bond témának. Színpadi nevét Herman Melville Moby Dick című regénye adta, mellyel bekapcsolódott a pop zene világába.

Blues, persze

A "Play" (1999) album kedvéért Moby annak szentelte magát, hogy a gospel és a spirituális zene keverékének mintájára félig elektronikus, félig akusztikus, melankolikus pop dalokat készítsen. A jelentős szkepticizmus és a kritikusok nagy szarkazmusa ellenére a "Play"-t több millió példányban adták el. Még ma is emlékszik a munka kezdeti nehézségeire - a magas színtű művészet és a banális valóság keveréke -, mely pozitív eredményre vezetett: "Nehéz volt befejezni az albumot, nagyon olcsó berendezéseket használtam. A végén derült ki, hogy a hang gyenge minőségű lett és az is maradt." Az eredmény azonban jól sikerült végül, a kézzel összeállított hangokból olyan dalok születtek, mint a "Why does my Heart feel so Bad?", a “Porcelain”, a “Honey” és a “Natural Blues”, melyekben sikerült összehangolni az elektronikus tánczenét a blues és a gospel mélyen rejlő gyökereivel. Ezek egyesítéséből egy új, izgalmas hibrid keletkezett. Moby mai zenéje kissé kevesebb stilisztikai amplitúdót tartalmaz, mint a 90-es években, azonban ez nem jelenti azt, hogy átcsúszna a mainstream kategóriába. Tagadhatatlan, hogy a "Play"-t határozottabb hangvilág jellemezte, melyet a "18" és a "Hotel" albumokon tovább szűkített.

Moby még legalább két ellentétes zenei stílus kifejezője: a ballada és a lobbanékony dance beat, melyek időnként egy dalban találkoznak vagy felülírják egymást. Egy szép példa erre a "Slipping Away". A francia-kanadai Mylène Farmer-rel készített duett a francia slágerlisták tetején landolt. Az egész dolog egy kisebb véletlen eredménye Moby elmondása szerint: "Mylène egy barátom, és az ő ötlete volt rögzíteni a dalt franciául is." Sokkal nehezebb volt énekest találni a "New York, New York" disco rock dalhoz. "Én írtam a dalt és úgy gondoltam, Debbie Harry tökéletes lenne hozzá. Hónapokig üldöztem. Próbáltam vele a stúdiómban együtt dolgozni a dalon és legvégül sikerült megegyeznünk." A kitartás végül kifizetődött, a szőke énekesnő, aki része volt New York zenei és kulturális életének a kései 70-es években, tényleg tökéletes választásnak bizonyult. Mindkét dal kiemelkedik a közelmúltban megjelent "Go – The Very Best of Moby" válogatásalbum számai közül.

"Semmi sem tesz boldogabbá, mint a munka"

A művész maga nem lát nagy ellentmondásokat eddigi munkájában, mely a punk, a techno, az ambient és a blues keveréke. "Kilenc éves koromban kezdtem el zenélni. Abban az időben tanultam akusztikás gitáron játszani, hogy tagja lehessek punk és reggae zenekaroknak. Egy darabig játszottam jazzt is. Mindig is szerettem a dance zenéket, de ez csak egy a sok műfaj közül, ami inspirál..." Sokkal fontosabb Moby-nak, hogy a műfaj kreatív munka terméke legyen. Az önmagát munkamániásnak tituláló azt mondja: "Semmi sem tesz boldogabbá, mint a munka. Próbálok pihenni olvasással, sportolással, de általában a végén megint csak a stúdióban kötök ki egy új zenén dolgozva" - ha mégsem ez történik, a neten keresgél ismeretlen zenék, újdonságok után, vagy éppen publikus naplóját frissíti (www.moby.com). "A szenvedélyes munkamániás sosem áll le. Csak akkor nyugszom meg, amikor alszom." Mindig megvan a veszélye, hogy egy megszállott studio technikus, előadó és szenvedélyes zenerajongó, aki tartósan akusztikus ingereknek teszi ki magát, halláskárosodást szenved. De józan ésszel és egy kis szerencsével Moby elmondhatja magáról, hogy 30 év után, punk zenekari és DJ fellépések sokaságával a háta mögött közel tökéletes hallása van. Úgy véli, ez bizonyíték a hallásvédelem hasznosságára, még akkor is, ha csak akkor tömi be füleit, amikor klubokba látogat.

Saját bevallása szerint nem csak kereszténysége, és vegán életmódja ismert a média számára zenéje mellett, hanem a különböző témákban alkotott tisztességes társadalmi és politikai álláspontja is. Az USA elnöki kampányának kezdetekor a Hear the World megkérdezte Moby-t, hogy elnökként mit változtatna az első napján. "Törölném a szükségtelen üzleti és mezőgazdasági támogatásokat, helyettük pedig adókedvezményt kínálnék a cégeknek, akik képesek valami pozitív alkotására. Rendeleteket hoznék az állatkísérletek kapcsán, és eltörölném a törvényt, miszerint a sportolók többet fizetnek, mint a tanárok." Moby mindent komolyan gondol, amit mond. Igyekszik minimalizálni turnéi ökológiai következményeit. New Yorkban élve szenvedélyes sétálóként autója sincs, így támogatja a környezet védelmét. De mivel továbbra sem áll szándékában indulni az elnöki posztért, a kérdés a következő: Mi lett volna Richard Melville Hall, ha nem élvezte volna zenei sikereit? "Ideális esetben építész vagy várostervező lettem volna, de valószínűleg munkanélküliként végül egy lemezboltban kötöttem volna ki."

Forrás: Hear the World

Egészség

Szabadidő

Sport

50+

Kisgyermekek

Tinik

Celebek

Hallásvédelem

Állatvilág

Érdekességek

Infografikák