Érdekes kapcsolatot fedeztek fel a szemek és a dobhártya között

Amikor értelmezzük látott és hallott környezetünket, szemeink és füleink összedolgoznak. A Duke Egyetem idegkutatói új tanulmányukban felfedezték, hogy az egyszerű szemmozgás kiváltja a dobhártyák mozgását - még akkor is, ha a fejünk egyáltalán nem mozdul, és csend vesz körül bennünket.

Ami még ennél is érdekesebb, hogy a dobhártyák egy pillanattal – egészen pontosan 10 ezredmásodperccel - azelőtt rezonálnak, hogy a szemeinkkel bármerre is tekintenénk, ami azt jelzi, hogy a szemmozgás és a fülben lévő mozgás egyazon agyi vezérlés alatt áll. Tulajdonképpen az agyunk előre jelzi a dobhártyának, hogy a szemünk mozogni fog.

Az nem meglepő, hogy az agyunk egyesíti a fülektől és a szemektől kapott vizuális és hallási információkat, jó példa erre, hogy a legtöbben jobban megértjük beszélgetőtársunkat, ha ránézünk, és láthatjuk a szája mozgását. A szemünk a kamera, a fülünk pedig érzékeli a hang forrását és erősségét. Ám a jelek szerint a dobhártyát nem csak a külső forrásból érkező hangok képesek megrezegtetni, hanem belülről, az agyunk is képes irányítani a mozgását, a vizuális és a hallási információk pedig már a legkorábbi ponton összekapcsolódnak.

Az eredmények újabb betekintést nyújtanak abba, hogyan koordinálja az agyunk a látott és a hallott információkat. Mindez hozzájárulhat a hallási feldolgozás nehézségeinek jobb megértéséhez, továbbá annak a mutatója is lehet, hogy a halló- és a látószervünk között megvan az egészséges kapcsolat.