Mit árulhat el a belső fül őseink vándorlásáról?
Jáksó Nóra · · 2 perc olvasás
A belső fül üreges rendszere segíthet feltárni emberelődeink vándorlási útját.
A belső fülben található csontos labyrinthus – melynek részét képezi a csiga és a félkörös ívjáratok – már születésünkkor végleges formában van kifejlődve, és az idő múlásával a fosszíliákban is általában jó állapotban marad fenn, ezért értékes információkat nyújthat őseinkről.
A ma élő emberi populációk esetében a belső fület vizsgálva apró különbségek figyelhetők meg. A kutatók szerint ezek a kismértékű eltérések fontos információkat nyújthatnak az ember Afrikából eredő globális elterjedéséről.
A modern kor emberének afrikai származásáról szóló elméletét morfológiai és genetika vizsgálatok támasztják alá. Ám a koponya és a csontváz elemzése olykor csak korlátozott adatokat szolgáltat a népesség elterjedésének történetéről, köszönhetően annak, hogy a csontok különbözőképpen alkalmazkodtak a helyi környezeti feltételekhez. A Zürichi Egyetem paleoantropológusai által vezetett nemzetközi kutatócsoport egyik legújabb tanulmánya szerint azonban a belső fülben található csontos labirintus is ideális mutató lehet az ember elterjedésének vizsgálatakor.
A kutatók egyik megállapítása – mely szerint minél távolabb él Dél-Afrikától egy népesség, annál nagyobb mértékben különbözik a labirintus alakja a dél-afrikai populációkétól – megerősíti a korábbi DNS-elemzések eredményét: hogy a genetikai távolság az Afrikától való földrajzi távolsággal egyenes arányban növekszik.
A labirintus által nyújtott adatok azt is felfedték, hogy a mai európai és japán emberek sokkal közelebb állnak a neolitikus populációkhoz, ami egyfajta népesség folytonosságot sugall. Míg például a korai indonéziai minták jóval nagyobb rokonságot mutatnak az ausztro-melanéziai populációkkal, mint az ugyanabban a régióban ma élő maláj népességgel, ami a múltbéli populáció kicserélődésére utal.
A kutatók korábban úgy vélték, a csontos labirintus alakját teljes mértékben a funkciója határozza meg. Ezért volt meglepetés az új felfedezés, mely a genetikai eredetű változásokat felfedte. Jóllehet, ezek az eltérések szinte egyáltalán nem voltak hatással a labirintus működésére, ám sokat segíthetnek őseink elterjedésének felfedésével kapcsolatban.
Kapcsolódó cikkek
Sokkal korábban hanyatlik az elme a hallásromlás miatt, mint hittük
Már a hallásromlás legkorábbi szakaszában megkezdődhet a szellemi hanyatlás. A Columbia Egyetem Vagelos Orvosi és Sebészeti Főiskola kutatóinak új tanulmánya rávilágít, hogy már akkor elkezdődhet elménk leépülése, mikor a hallásunk még teljesen normálisnak tűnik.
Érdekességek · 2021. január 6.
Ilyen kis idő kell az agynak egy ismerős zene felismeréséhez
Az agyunknak mindössze 100-300 ezredmásodpercre van szüksége ahhoz, hogy felismerjen egy ismerős dallamot. A University College London új tanulmánya bizonyítja, hogy az elménk milyen mélyen megőrzi kedvenc dalainkat.
Érdekességek · 2021. január 6.
Hallási hallucináció: nem mindig jelez betegséget
A hangok hallása legtöbbször nem utal skizofréniára, mégis sokszor tévesen ezt a diagnózist állítják fel.
Érdekességek · 2020. november 6.
Hány hangot tudunk hallani egyszerre?
Bár a hallásunk korántsem olyan éles, mint egyes állatfajoké, agyunk lehetővé teszi, hogy sokkal több hangot azonosítsunk be, mint bármely más faj. De vajon hány hangot tudunk egyszerre meghallani?
Érdekességek · 2020. szeptember 1.