Mit árulhat el a belső fül őseink vándorlásáról?

A belső fül üreges rendszere segíthet feltárni emberelődeink vándorlási útját.

A belső fülben található csontos labyrinthus – melynek részét képezi a csiga és a félkörös ívjáratok – már születésünkkor végleges formában van kifejlődve, és az idő múlásával a fosszíliákban is általában jó állapotban marad fenn, ezért értékes információkat nyújthat őseinkről.

A ma élő emberi populációk esetében a belső fület vizsgálva apró különbségek figyelhetők meg. A kutatók szerint ezek a kismértékű eltérések fontos információkat nyújthatnak az ember Afrikából eredő globális elterjedéséről.

A modern kor emberének afrikai származásáról szóló elméletét morfológiai és genetika vizsgálatok támasztják alá. Ám a koponya és a csontváz elemzése olykor csak korlátozott adatokat szolgáltat a népesség elterjedésének történetéről, köszönhetően annak, hogy a csontok különbözőképpen alkalmazkodtak a helyi környezeti feltételekhez. A Zürichi Egyetem paleoantropológusai által vezetett nemzetközi kutatócsoport egyik legújabb tanulmánya szerint azonban a belső fülben található csontos labirintus is ideális mutató lehet az ember elterjedésének vizsgálatakor.

A kutatók egyik megállapítása – mely szerint minél távolabb él Dél-Afrikától egy népesség, annál nagyobb mértékben különbözik a labirintus alakja a dél-afrikai populációkétól – megerősíti a korábbi DNS-elemzések eredményét: hogy a genetikai távolság az Afrikától való földrajzi távolsággal egyenes arányban növekszik.

A labirintus által nyújtott adatok azt is felfedték, hogy a mai európai és japán emberek sokkal közelebb állnak a neolitikus populációkhoz, ami egyfajta népesség folytonosságot sugall. Míg például a korai indonéziai minták jóval nagyobb rokonságot mutatnak az ausztro-melanéziai populációkkal, mint az ugyanabban a régióban ma élő maláj népességgel, ami a múltbéli populáció kicserélődésére utal.

A kutatók korábban úgy vélték, a csontos labirintus alakját teljes mértékben a funkciója határozza meg. Ezért volt meglepetés az új felfedezés, mely a genetikai eredetű változásokat felfedte. Jóllehet, ezek az eltérések szinte egyáltalán nem voltak hatással a labirintus működésére, ám sokat segíthetnek őseink elterjedésének felfedésével kapcsolatban.