Az óceánok zajos világa

• 19.03.2017
• Jáksó Nóra

Az egyre növekvő zajterhelés nem csupán a szárazföldi élőlények számára jelent problémát, hanem azon állatoknak is, melyek a vízfelszín alatt élnek. Nem is hinnénk, hogy a szemet gyönyörködtető, nyugalmat sugárzó, hatalmas óceán mennyire zajos hely! Bár a hangok egy része természetes forrásból származik – állatok, viharok, földrengések keltik – egyre nagyobb az emberi eredetű zajterhelés, a szonárok, a katonai tevékenységek, a tengeri olaj- és gázfúrások, de különösen az erősen megnövekedett hajóforgalom miatt.

A felszín alatti hangok sokban különböznek azoktól, melyeket a hullámok felett hallhatunk. A víz alatt a hangok sokkal messzebbre jutnak. Az 1990-es évek elején végeztek ezzel kapcsolatosan egy érdekes kísérletet. Egy, az Antarktisz közelében elhelyezett hangszóró által sugárzott alacsony frekvenciájú hangokat a Bermudákon is észlelték, bizonyítva, hogy a víz alatti hangok gyakorlatilag akár a fél világot bejárhatják.

Az óceánok növekvő zajszintje összetett módon hat a tengeri állatokra és élőhelyükre. A tengeri állatok, akárcsak mi emberek, és más szárazföldi élőlények, hangokat használnak az egymás közötti kommunikációhoz. A hangok segítik a táplálékkeresést, a tájékozódást, valamint, hogy párt találjanak és elkerüljék a rájuk leselkedő ragadozókat. De akárcsak a víz felett, a felszín alatt sem csupán az egymás által kibocsátott hangokat hallják, hanem minden más zajt, ami a környezetükből származik.

Ezek az állatok 40-50 millió év alatt fejlődtek ki az óceán adta akusztikus környezetben, ami azonban az elmúlt száz évben drámai mértékben megváltozott, és a tengeri élőlények mindennapi életét is komolyan befolyásolja. Az Egyesült Államok nyugati partvidékének vizeiben például az 1960-as és a 2000-es évek közötti időszakban 10 decibeles zajterhelés-növekedést mértek, és ez semmit sem csökkent azóta, sőt, erőteljes növekedést mutat. A globális előrejelzések fokozó zajhatást jósolnak a kereskedelmi hajózás növekedése miatt, mely nem csak több, hanem nagyobb hajókat is jelent.

Eddig számos olyan ítélet született az amerikai bíróságokon, mely bálnák és delfinek tömeges pusztulásáért a haditengerészet szonárjait tette felelőssé, és korlátozták ezek használatát. A zaj hatására ugyanis az állatok hallószerve és agya is bevérezhet, mely végzetes agyvérzéshez vezet. A szonárkísérletekben nagy erejű, több száz kilométeres hatótávolságú, alacsony frekvenciájú hanghullámokat használnak. Ilyen alacsony frekvenciájú hangokkal kommunikálnak a tengeri emlősök is.

A zajhatás káros hatásainak csökkentése érdekében a környezetvédők a világ minden táján gyűjtik a zajterhelésre vonatkozó adatokat, vizsgálják a tengeri állatokra gyakorolt hatásokat, térképeket készítenek azokról a területekről, ahol ezek az állatok a legnagyobb számban fordulnak elő, próbálják megjósolni a zajhatás erősségét, valamint olyan stratégiákat és technológiákat igyekeznek kidolgozni, melyek csökkenthetik az emberi eredetű zajt, és minimalizálhatják azok káros következményeit a tengeri élőlényekre. - forrás: NOAA – National Oceanic and Atmospheric Administration