Emberi sajátosságunk a fülcimpa

• 04.10.2015
• Babicz Beáta

Az emberi fül jelentősen eltér az állatokétól, nem tudjuk például mozgatni és fülcimpája sincsen másnak. A fő funkciója azonban ugyanúgy a hallás, amelyben a fülkagylónak és a hallójáratnak van jelentős szerepe.
Bár az emberi fül a fejlődés során jelentősen megváltozott (például nem tudjuk mozgatni, mint az állatok, illetve külső, érzékeny szélei is összezsugorodtak), mégis pontosan be tudjuk határolni, honnan jön a hang. Külső fülünk formája úgy alakult ki, hogy a dobhártyához tökéletesen, torzítás nélkül továbbítsa a hangokat.

Érdekesség, hogy a húsos fülcimpa csak az emberekre jellemző - ez a látszólag cél nélküli testrészünk fokozott érzelmi állapotban kivörösödik, vagy éppen elfehéredik. Talán kevesen tudják, de a külső fül formája minden embernél egyedi, akárcsak az ujjlenyomat.

Külső fülünk két fő részből áll: a fülkagylóból és a külső hallójáratból. Ezt a dobhártya választja el a középfültől (dobüreg). A fülkagyló többszörösen görbült, jellegzetes redőket alkotó porcból és az azt borító bőrből áll.

Hallójáratunk a fülkagyló közvetlen folytatása. Szélső részét porcos váz alkotja, belső szakasza pedig csontos. Utóbbi a koponyaalap sziklacsontjába hatol be, így a hanghullámokat a dobhártya felé továbbítja. A hallójáratban szőrszálak és barna, kenőcsös váladékot, a fülzsírt termelő speciális faggyúmirigyek vannak.

A fülzsír termelődése természetes és hasznos folyamat. Hallójáratunk önmagától tisztul, ezért nem javasolt folyamatosan fültisztító eszközökkel, főleg vattapálcikával belenyúlni a fülbe.

A keleti kultúrában, elsősorban az ősi Kína területén a húsos, egészséges színű fülcimpára az egészség és a bőség jeleként tekintettek, sőt, az ilyen embereket jó szeretőnek tartották. Elég, ha alaposabban szemügyre veszünk egy Buddha-szobrot, láthatjuk, hogy az effajta ábrázolásokkor különös gonddal hangsúlyozzák e csak ránk jellemző testrészt.

Forrás: Házipatika