Halláskárosult motorosok

  • 23.05.2014
  • Varga Zsófia

A motorkerékpár, mint közlekedési eszköz már a 19. század kései időszakától létezik, és régóta irritáló, zajos gépként tekintenek rá. A szabályozások, melyek a felesleges közúti zaj csökkentésére irányulnak a városi közlekedésben és a motorsportoknál, meglehetősen sikeresnek bizonyulnak. Kimutatták, hogy a városi környezetben egy szabványos kipufogóval rendelkező motorkerékpár zaja gyorsulás közben nem hangosabb, mint a gépkocsiké. A mérési eredmények összességében azt mutatják, hogy a legtöbb motor megfelel ennek a szabványnak.

A szabályok védik a motorosokat a zajártalomtól. Azonban az elmúlt 10-15 évben a fejlesztéseknek köszönhetően radikálisan javult a motorok teljesítménye, ezzel persze a megnövekedett sebesség miatt egyre nagyobb gondot okoznak a különböző hangok. A motorosok túlzott turbulens légáramlásnak vannak kitéve, ennek eredménye a nagy hangerővel járó szélzaj.

Zajexpozíció

Az ilyen vizsgálatok során minden esetben lényegében nagyon hasonló technikát alkalmazva végzik a méréseket. Miniatűr mikrofon kerül a motoros füléhez a sisakba, a zajszintet pedig különböző körülmények között mérik. Ezek a vizsgálatok azt mutatják, hogy a sisak körüli túlzott szélzaj hangerőssége körülbelül 90dB már 60km/h sebességnél is, ez az érték pedig lineárisan növekszik a sebességtől függően. A hangcsillapítási jellemzőket több, különböző sisaknál is megmérik. A tény, hogy az eltérő bukóknál más eredmények születhetnek, korábban korlátozott figyelmet kapott. A modern sisakoknál azt tapasztalták, hogy a nagyon alacsony frekvenciájú hangokat csillapítják elsősorban, a rezonancia jelensége pedig mindig megfigyelhető. A források szerint a sisak külső héjánál jelentkező turbulencia 250 és 500Hz közötti hangot gerjeszt.

A vizsgálatok során két alkalommal tapasztalták úgy, hogy a zajterhelés nem okozott károsodást. Az egyik, nem szabványos audológiai mérés rossz akusztikai körülmények között zajlott. A második kutatás során a holland rendőrség motorosaival készítettek vizsgálatot, 169 26 és 49 év közötti személynél végeztek méréseket, összehasonlítva standard, 35 éveseknél mért adatokkal, melyek forrását nem hozták nyilvánosságra. Nem elhanyagolhatóak olyan egyéb tényezők, mint a lőfegyverek okozta zajártalom.

Hitelesebb vizsgálatok azonban egyértelműen megerősítik, hogy a motorozás halláskárosodást eredményezhet. Átmeneti küszöbeltolódás csupán egy órányi nagy sebességgel való motorozás után már felléphet. Hosszabb idő után más, nem specifikus panaszuk is jelentkezett a motorosoknak, mint például fáradtság, fejfájás és egyensúlyzavarok. Hasonló tüneteket iparban és egyéb zajos munkahelyen dolgozók tapasztalnak általában.

Védelem

Ezek a káros hatások elég erős érvnek számítanak azon intézkedésekhez, melyeket még sokan nem tettek meg a motorosok közül a zajexpozíció csökkentésére. A holland rendőrségnél kipróbáltak több megoldást is, különféle sisakokat használtak, eltérő burkolattal, a siker azonban sosem bizonyult teljesnek, a zajszintet nem tudták megfelelően csökkenteni. A legjobb eredmény is csak 6dB-es javulást hozott. Az amerikai dolgozóknál szintén próbálkoztak többféle lehetőséggel, külső módosításokat eszközöltek a szabványos sisakokon, a napellenzőt és a nyak körüli részt tömítéssel látták el, de a legjobb eredmény itt is csak 5dB-lel nyomta lejjebb a hangerősséget. Egy svéd csoport szintén kísérletet tett a sisakok módosításával való hangerőcsökkentésre, náluk a legnagyobb áttörést a beépített fülvédő hozta el, mely 10dB-lel csökkentette a zajokat.

Két lehetséges megoldást vizsgáltak meg, a füldugót és a pneumatikus fültokot. A füldugó hatékonynak bizonyult az átmeneti küszöbeltolódás megelőzésében, viszonylag biztonságos, észlelhetőek a forgalom zajai motorozás közben, ráadásul a közérzet is jobb utána. A fültokok szintén hatékonyan csökkentették a szélzajt. Az akusztikus jelzések kiemelten fontosak a motorosok számára, bár nem bizonyított, de az ép hallás előnyt jelent a városi közlekedésben, ugyanis a legtöbb motoros baleset városon belül történik, ahol a sebesség 60km/h alatt mozog. Valószínűleg nem nyújtana megoldást az sem, ha bevezetnék a motorosok körében a füldugó kötelező használatát a zajterhelés elleni védelemre. Ez az opció aktív együttműködést igényelne a motorosoktól, de valószínűleg nem mindegyik használná a füldugókat. Legjobb megoldást talán a sisakok kialakításának javítása jelentené.

Felelősség

Általánosságban kétféle motorosról beszélhetünk: amatőrről és profiról. Szakma szerint tovább lehet osztani a mezőnyt. Egy amatőr valószínűleg nem menne bíróságra egy esetleges halláskárosodással, melyet szabadidős tevékenysége okozott. A hivatásos versenyzőknél persze más a helyzet, az ő épségüket szerződés védi, melyért a „munkáltató” a felelős. A motoros rendőrök kérdése megint más lehet, nyújthatnak be panaszt amiatt, hogy feladataik végzése során szenvedtek halláskárosodást. Ehhez három követelménynek kell teljesülnie:

  • Szélsőségesen magas zajszint érte
  • A zajexpozíció hatására halláskárosodást szenvedett
  • A kockázatok ellenére nem tett intézkedéseket a védelem érdekében a munkáltató

Az első pont többnyire kellő figyelmet kap, a második általában már a per kiváltó oka. Ehhez szorosan kapcsolódik a harmadik pont, a hanyagság. Nem a sérült feladata a biztonságos munkahely megteremtése, a munkaadó kötelessége megtenni a megfelelő intézkedéseket a védelemre. A szélzaj okozta halláskárosodással először 1974-ben foglalkoztak, 1992-ben pedig még csak 13 okirat tárgyalta a témát, melyek közül négy belső jelentés a holland rendőrségtől, egy pedig német nyelvű. A motoros sajtó már 1989-ben és 1992-ben kifejezte aggodalmát a problémát illetően, de a köztudatban nem kapott mégsem nagy hangot a dolog. Egy 1995 júliusában megjelent cikk erősíti meg először egyértelműen, hogy a motorosoknál gyakran előfordul halláskárosodás.

Érdekes kérdés, hogy a megelőzésre irányuló intézkedéseket milyen gyorsan lehetett volna megkezdeni. 1993-ban kezdeményeztek egy kutatást a rendőrségi rádiórendszer vizsgálatára, bár nincs bizonyíték rá, hogy jelentősen hozzájárulnának a rádiók az ártalomhoz. Érezhető, hogy a füldugó még mindig az egyetlen reális lehetőség, főleg, ha a kereskedelmi forgalomban nem kaphatóak hangszigetelt sisakok. A hangjelzések vesztesége megnöveli a balesetveszélyt, ráadásul a rendőröknél fontos a rádiós kommunikáció. 1993 előtt semmilyen megoldás nem létezett a motorosok számára a zajexpozícióval szemben. Ezért nem valószínű, hogy azok, akik ezelőtt szenvedtek halláskárosodást, perre vihetnék a problémát a munkáltató gondatlanságára hivatkozva, ma azonban persze teljesen más a helyzet.

Forrás: National Center for Biotechnology Information

Egészség

Szabadidő

Sport

50+

Kisgyermekek

Tinik

Celebek

Hallásvédelem

Érdekességek

Infografikák