Mit árul el az aligátorok hallása a dinoszauruszokról?

Az észak-amerikai elterjedésű mississippi aligátorok vagy más néven csukaorrú aligátorok ugyanúgy „rajzolják” meg a hangokat a fejükben, akárcsak a madarak. Mindez azt sugallja, hogy ez a hallási stratégia már közös ősükben, az Archosaurusokban is létezett. Ezek a dinoszauruszok a korai triász időszakban váltak domináns szárazföldi gerincesekké mintegy 250 millió évvel ezelőtt.

Az állati agy az ún. interaurális időkülönbség alapján határozza meg, honnan érkezik egy adott hang. Az interaurális időkülönbség jelensége onnan ered, hogy a hangok eltérő időpillanatban érik el a két fület, hiszen a hangforráshoz közelebb eső fülbe nem csak előbb érkezik a hang, hanem hangosabb is. A kutatók már korábban felfedezték, hogy a hangforrások meghatározásában segítséget jelentő idegi térképek megrajzolásában a madarak kiváló képességgel rendelkeznek, ám az aligátorok esetében az interaurális időkülönbség feldolgozásának folyamata kevéssé volt ismert.

A Marylandi Egyetem egyik legújabb tanulmánya rávilágított, hogy ezek a hüllők a hangok idegi térképét éppen ugyanúgy alkotják meg az agyukban, akárcsak a madarak, például a gyöngybaglyok vagy a házi tyúkok. A vizsgálathoz 40 aligátort altattak el, és láttak el fülhallgatóval. A tanulmány eredménye azt sugallja, hogy ez a hallási stratégia már a közös ősben kialakult – kevéssé valószínű, hogy egymástól függetlenül fejlődött volna ki a madarakban és a krokodilokban. A kutatás segítségével egy újabb érdekesség derült ki a dinoszauruszokról, melyekről még mindig igen keveset tudunk.