Újabb lépés a tengeri emlősök megfelelő zajvédelme felé

A tengeri emlősök különösen érzékenyek a zajszennyezésre. A hallásuk segíti őket a kommunikációban, a tájékozódásban, a táplálékszerzésben és abban, hogy elkerüljék a ragadozókat – a zajos környezet ebben zavarja meg őket.

Az 1990-es években a természetvédőket még elsősorban az olaj- és gáziparból származó óceáni zajszennyezés aggasztotta, a 2000-es években már a szonár (hangradar) okozta halálesetek is a középpontba kerültek. Ám a hajózásból és építkezésből eredő zajszennyezés szintén jelentős terhelést jelent a tengeri emlősökre.

Az erős zajok akárcsak az embereknél, az állatoknál is átmeneti vagy maradandó hallásvesztést okozhatnak, elfedhetnek más hangokat, és még számos módon háborgathatja az állatok életét. A Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem új tanulmánya a zajszennyezés tengeri emlősökre gyakorolt közvetlen hatásaira volt kíváncsi. Az állatok zajérzékenysége különböző, függ a hang típusától és frekvenciájától is. A kutatók első ízben gyűjtöttek össze valamennyi tengeri emlős – bálnák, delfinek, fókák, tengeri vidrák – hallásérzékenységére vonatkozó adatot, mely jelentős segítséget jelent abban, hogyan védhetők meg jobban ezek az állatok a zaj okozta károsodástól.