Hamarosan megszólal Ötzi, a jégember

1991. szeptember 19-én Olaszország és Ausztria határán, az Ötz-völgyi Alpokban, Hauslaubjoch közelében, 3210 méter magasan egy éppen a vidéken túrázó nürnbergi házaspár egy különös emberi holtestre lett figyelmes az olvadó jég alatt. Akkor még nem is sejtették, hogy Ötzit, a világ legrégibb, teljes épségben megmaradt emberi holttestét találták meg, aki addigra már körülbelül 5200 éve feküdt egy gleccser alatt észrevétlenül. Ötzi híre futótűzként terjed a régészeti körökben, felfedezése után a világ legkülönfélébb tájairól érkezett, közel hetven fős kutatócsoport dolgozott azon évekig, hogy megfejtsék, ki is volt ő valójában.

Huszonöt év elteltével azt gondolnánk, hogy már semmi új nem derülhet ki róla, azonban idén januárban egy újabb szenzációs bejelentést tett közzé a dél-tiroli egészségügyi hatóság. Közleményük szerint ezentúl nemcsak láthatjuk, hanem hamarosan hallhatjuk is a körülbelül 45 éves korában elhunyt rézkori vadászt, ugyanis röntgenképek szkennelése és feldolgozása segítségével meghatározták Ötzi hangképző csatornáját, sőt megállapították hangja hangzását is. A kutatók egy szoftver segítségével határozták meg a zöngés hangokat megformáló rezonanciahelyek értékét, az akusztikus energiának és a magánhangzók rezgésének eloszlását, majd mindezt hangszintetizátor segítségével rekonstruálták. Munkájukat nehezítette, hogy Ötzire egy eléggé furcsa, természetellenes pózban – karját a nyaka előtt keresztben kinyújtva – találtak rá, ami a jég alatt töltött hosszú idő alatt megváltoztatta hangképző szerveinek formáját is.

A testét őrző Dél-Tiroli Régészeti Múzeumban azonban ne egy folyamatosan beszélő Ötzire számítsanak, hisz a kutatók természetesen azt nem tudták rekonstruálni, hogy milyen nyelven, illetve milyen szavakkal kommunikált társaival. A szakértők azonban ígérik, hogy hamarosan meg fogják tudni mutatni a látogatóknak azt, hogy milyen volt például magánhangzóinak hangszíne, így többek közt hallhatják majd azt is, hogy miként ejtette az a vagy az e betűt.