Az egyik legrégebbi testékítési forma a fülbevalók viselése, amelyet férfiak és nők is hordtak már a kezdeti idők óta: a gazdagabb és a kevésbé tehetős réteget egyaránt elérte, hogy ilyen testékszerrel díszítsék magukat. Nem véletlen az sem, hogy a kalózokkal is összekötik ezt az ékszert, ugyanis a 15-16. században létezett egy olyan szokás, hogy az új matrózok fülét átlyukasztották, és fülbevalót tettek bele, így jelezve, hogy már a hajóhoz tartoznak.
Az ősi ázsiai, afrikai, dél-amerikai törzsi kultúrákban is jelen voltak már a fülbevalók, melyek státuszjelölő célt szolgáltak, és megmutatták, ki milyen posztot tölt be az adott közösségben. Ekkoriban még nem nemesfémből készítették az ékszert, hanem főként állati csontokból, fából, és egyéb növényi részekből.
Az arany fülbevalók elterjedése Perzsiához köthető, a fülbevalót korábban viselték párosan és páratlanul is. A fülbevalós férfiak többsége főként arany karikát viselt, míg a jómódú hölgyek a mai korhoz hasonlóan nemesfémből készült, drágakövekkel, gyöngyökkel díszített változatot hordtak, melyek formája gyakorlatilag bármilyen lehetett. A gyöngyök, kövek a fiatalságot és a szépséget jelképezték, míg a hosszú függők a termékenységet. A súlyos fülbevalók a fület is nyújtották, melynek fontos szerepe volt: egyes kultúrákban a hosszú fülcimpát a bölcsesség jeleként tartották számon. Mielőtt a gyűrűk lettek a szerelmesek összetartozásának jelképei, előtte a fülbevalók funkcionáltak hasonlóképpen, így a páratlan fülbevaló sokszor azt jelentette, hogy valaki távol van éppen a szerelmétől, aki a másik felét viselte az ékszernek. A reneszánsz korban az uralkodók és nemesek mellett a művészek is gyakran hordták ezt az ékszert, az egyik leghíresebb fülbevalós alkotó William Shakespeare, akit gyakran ábrázoltak arany karikával a bal fülében.
A rabszolgatartás idején a fülbevaló betöltött egy olyan funkciót is, hogy jelölte, melyik szolga melyik úrhoz tartozik. Ahhoz ugyanis, hogy felszabaduljon, és el tudják távolítani a füléből az ékszert, szüksége volt a rabszolgatartóra is, mert többnyire csak neki volt meg a szükséges eszköze a fülbevaló kivételéhez. A hippimozgalmak idején már főként csak a nők körében volt elterjedt az ékszer viselése, ekkor a hatalmas karikákkal ismét a termékenységet akarták hangsúlyozni, és természetesen a szexuális szabadságot is. Az ekkoriban fülbevalót viselő férfiak azért hordták az ékszert, hogy nyíltan utaljanak homoszexualitásukra, ezért végképp a szabadság szimbóluma lett a testdísz.
Míg korábban a felnőtté válás küszöbén kaptak fülbevalót a lányok – a zsidó hagyományokkor például a bath mitzvah idején –, manapság már az a szokás, hogy a csecsemők fülét átlyukasztják, és megkapják első, babakori fülbevalójukat, amelyet óvodás korukban cserélnek le egy másikra. A fülbevaló viselése kisgyermek kortól mégsem modern találmány, egyes kultúrákban, egészen pontosan Indiában ugyanis már nagyon régóta az a szokás, hogy a kislányoknak születésük után, de legalább 5-6 éves koruk előtt átszúrják a fülét és arany ékszerrel díszítik, mely a gazdagságot szimbolizálja a kultúrájukban.
Egészség
Szabadidő
Sport
50+
Kisgyermekek
Tinik
Celebek
Hallásvédelem
Állatvilág
Érdekességek
2014 © Minden, ami hallás Impresszum | Adatvédelem | Állásajánlat
