A fehér cicák tényleg nem hallanak?

• 11.10.2016
• Jáksó Nóra

Természetesen nem minden fehér cica nem hall, ám a süketség előfordulási aránya igen magas a körükben. Az egy- vagy kétoldali hallásvesztés – utóbbi a gyakoribb - a fehér szín génjéhez kötötten öröklődik, és a kockázat még nagyobb, ha a cicának kék színű a szeme. Azok a cicák, akiknek az egyik szeme kék, a másik sárga, általában a kék szem oldalán lévő fülükkel nem hallanak.

A jelenség már régóta jól ismert, Charles Darwin is megemlíti az 1868-ban megjelent „Az állatok és növények megváltozása a háziasítás állapotában” című könyvében, hogy azok a fehér cicák, akiknek kék a szeme, általában egyáltalán nem hallanak.

A fehér cicáknál a veleszületett hallásvesztés szenzoros jellegű, melynek hátterében a belső fülben található csiga öröklött károsodása áll, mely a hallószőrök elvesztésével jár. Szőrsejtek hiányában a hangrezgések nem alakulnak át idegingerületté, az idegi jelek nem jutnak az agyba, emiatt a cica nem hall semmit.
A süket cicáknak az utódai 70 százalékban a szüleikhez hasonlóan egyáltalán nem hallanak, míg a többiek vagy hallássérültek, vagy normál hallásúak lesznek. Ez a házi cicákra és a fajtatisztákra egyaránt vonatkozik. Érdemes ezért még kölyökkorban ellenőriztetni fehér cicánk hallását – ami nem mellesleg a fehér alapszínű kutyákra – többek között dalmatára, angol szetterre, angol cocker spánielre, bull terrierre, argentin dogra is vonatkozik. A hallásvizsgálat a tenyésztők esetében nyilvánvalóan nélkülözhetetlen.

Vannak-e más érzékszervi hiányosságai a fehér cicáknak?

Nincsenek, de abban különbözhetnek normál hallású cicatársaiktól, hogy átlag feletti lehet a látásuk – vélhetően a hallásvesztésből adódó hátrány kompenzálása miatt.

Mire kell figyelnünk, ha a cicánk nem hall?

Mivel ezek a cicák már úgy születnek, hogy nem hallanak, helyzetükhöz igen jól tudnak alkalmazkodni. Ennek ellenére a gazdi részéről egy kis plusz odafigyelést igényelnek.

A cicák alapvetően igen félénk természetűek, ezért ha cicánk nem hall, ne játsszunk vele úgy, hogy mögé lopakodunk, és megijesztjük. Ők látás és tapintás útján érzékelik a világot, és a hangrezgéseket is felfogják. Nem tudjuk őket magunkhoz hívni, vagy felkelteni a figyelmüket úgy, hogy a nevükön szólítjuk, ehelyett kopogtassunk meg valamilyen kemény felületet, vagy a lábunkkal dobogjunk a padlón. A veszélyes, törékeny tárgyakat távolítsuk el a környezetből, mert ha valami leesik, nem menekülnek el, és keresnek menedéket úgy, mint a halló cicák. Ezért veszélyes az utcára is kiengedni őket, hiszen a lehetséges veszélyt jelző zajokra ők nem reagálnak.

Legyünk velük türelmesek! Gondoskodásunkkal és szeretetünkkel ugyanolyan boldog életet élhetnek, mint ép hallású társaik.