Az olaj- és gázkitermelő vidékeken fészkelő kékmadarak a poszttraumatikus stressz szindróma jeleit mutatják.
A Colorado Boulder Egyetem kutatói úgy találták, hogy az állandó zaj a madarakban ugyanolyan hormonális változásokat idéz elő, mint ami a poszttraumatikus stressztől szenvedő emberek esetében megfigyelhető.
A kutatók a mexikói és a hegyi kékmadár, valamint a Myiarchus cinerascens királygébicsféle madarakat tanulmányozták. A madarak nem csupán a krónikus stressz jeleit mutatták, hanem kevesebb tojást raktak, és az utódaik is alulmaradtak a normális fejlődésben. A kékmadarakra jellemző, hogy zajos, ipari vidékeket választanak fészkelőhelyül, ezért is lepte mag annyira a kutatókat, hogy az a faj, melyről azt hitték, a legjobban tűri a zajt, a legrosszabbul reagál a hangos környezetre.
Mindhárom madárfajnál megállapították, hogy a legzajosabb területeken alacsonyabb volt a testükben a kortikoszteron stresszhormon szintje. Azt gondolhatnánk, ez jó jel, és azt mutatja, hogy a madarak nem stresszelnek. Ám korábbi emberi kutatásokból már tudjuk, hogy a poszttraumás stresszben szenvedők szervezetében is gyakran krónikusan alacsony a stresszhormonok szintje. Az állandó stressz miatt ugyanis a test (egészen pontosan a mellékvese) elfárad, nem tud elég anti-stressz hormont előállítani, és próbál takarékoskodni az energiával. A hormonhiány következtében kialakult hipokorticizmus pedig gyulladásokhoz és csökkenő súlygyarapodáshoz vezet. Ugyanakkor a rövidebb ideig – jelen kutatásban 10 percig tartó – hirtelen fellépő stresszhatás következtében fokozódik a stresszhormon termelődése. De akár alacsony, akár magas a stresszhormon-szint, egy faj számára mindenfajta anyagcsere és fiziológiai rendellenesség káros.
A fiókák mind a csendes, mind a hangos régiókban megsínylették a zajt: a testtömegük és a tolluk fejlődése is elmaradt a normálistól. A kutatók szerint a csendesebb régiókban erre az a magyarázat, hogy ott a felnőtt madarak jobban ki vannak téve a ragadozóknak, ezért kevesebb idejük jut a fiókák gondozására. A zajosabb környezetben viszont a gépek hangjai elfedik más madarak jelzéseit, melyek például a ragadozókra hívnák fel a figyelmet, és ez stresszeli a szülőket és a fiókákat is.
Ez éppen olyan, mintha mi emberek állandóan egy zajos buliban lennénk, és úgy próbálnánk beszélni a barátokkal vagy a gyerekeinkkel. Igencsak kimerítő lenne.
Egyes madárfajok elhagyják a zajos vidékeket, de mások maradnak, aminek megvan az ára. Ez egy ökológiai csapda, amikor egy faj olyan környezetet választ magának, mely valójában káros hatással van rá.
Ez a kutatás további bizonyítékul szolgál arra, hogy az emberi tevékenységből származó zaj mennyire káros az állatvilágra.
Fotó: Becky Maksubara/wikimedia
Egészség
Szabadidő
Sport
50+
Kisgyermekek
Tinik
Celebek
Hallásvédelem
Állatvilág
Érdekességek
2014 © Minden, ami hallás Impresszum | Adatvédelem | Állásajánlat
