Kutatók tanulmányozták a zajszennyezésnek a tengeri állatvilágra, főképpen a halakra gyakorolt hatását. Az eredmények azt mutatják, hogy az állandó zajnak komoly fiziológiai következményei vannak még a csendesnek tartott tenger mélyén is.
Ha rászánjuk magunkat arra, hogy összehasonlítsuk a halak hallását a miénkkel, meglepő tény tárul elénk, ugyanis a nálunk sokkal fejletlenebb állatok hallása sokkal bonyolultabb, mint hinnénk.
A mi esetünkben az egyes hanghullámok a levegőn keresztül, közvetlenül a fülünkbe jutnak, a megfelelő hangerő és frekvencia megrezegtetik a dobhártyát, ahonnan eljutnak agyunk audiális központjába. A halak hallása teljes mértékben eltér ettől. Egyensúlyozó szervük egybeépült a hallószervvel, ami nincs kapcsolatban a külvilággal, hanem a koponya belsejében található. A hanghullámok először áthatolnak a kültakarón, az izomzaton, belső szerveken, a csontokon át, míg el nem érik az úszóhólyagot, ami bár a hal egyensúlyi szervének része, hallásukban is nagy szerepet játszik. Lényegében maga az úszóhólyag helyettesíti a dobhártyát. Innen jut el a hang a hallószervbe, majd végül a hallásközpontba.
A hosszú út miatt a halak már közel sem azt a hangot hallják, mint amilyen az eredetileg ki lett bocsájtva. De miért is nem? Tulajdonképp nagyon egyszerű a magyarázata. Ha jobban belegondolunk, a hullámoknak sok anyagon kell keresztül haladniuk, értelem szerűen rengeteg hatás éri (visszaverődés, áthatolás, elnyelődés). Ezekből adódik tehát, hogy a halak sokkal homályosabban, elmosódottan, valamint sokkal halkabban hallják a hangokat. Érdekesség, hogy a harcsa hallása sokkal jobb, mint a többi halé, még a 8000 Hz-es hangokra is reagál. A ponty is jó hallású halnak számít, de legföljebb 4000 Hz-es hangokat észlel.
Mart Piculin biológus szerint az akusztikai szennyezés elől nincsen menekvés. Szomorú, de a halak egyetlen hajó zajától is megsüketülhetnek, az Adriai-tengert pedig szünet nélkül szelik a hajók. A hullámok feletti és alatti zaj olyan méretet öltött, hogy a halakat megakadályozza a kommunikációban, nem hallják egymást a zajtól.
A vizsgálatban részt vevő kutató elmagyarázta, hogy a halak igenis beszélnek egymással. A zaj főleg a kommunikálni szerető halakat veszélyezteti: a hollóhalat - Sciaena umbra - és a barna korallsügért - Chromis chromis -, melyek számtalan tájékozódási információt adnak át társaiknak az esetleges ragadozókról vagy az áramlatok irányáról.
A zaj komoly nehézségeket teremt az udvarlásban és a szaporodásban is. A zúgás elől menekülve egyes halfajok migrációs útvonalukat is megváltoztatták, csendesebb utat keresve maguknak a vizek mélyén.
A halak és hajók közötti együttélés azonban nem kizárt. A legfrissebb kutatások kimutatták, hogy az újgenerációs, zajmentes hajók megmenthetik a halakat.
Forrás: Hír24, halcatraz.hu
2014 © Minden, ami hallás Impresszum | Adatvédelem | Állásajánlat