Hallássérült-segítő kutya, egy odaadó társ a csendben

• 01.11.2015
• Czicze Andrea

Itthon kevesen tudják, hogy nemcsak vakvezető kutyák dolgoznak nap mint nap gazdájuk életminőségének javításáért, hanem egyre több hallássérült-segítő, vagy más néven hangjelző kutya is él a világon. Feladataik ugyanolyan fontosak, mint vakvezető társaiké, ám az utóbbiakkal ellentétben ők nem a gazdi szemei, hanem azok mindig éber fülei.

Az Egyesült Államokban és Európa több országában évtizedek óta számtalan kutyakiképző központ foglalkozik hangjelző kutyákkal is, hazánk azonban kicsit lemaradásban van e téren, hisz a szakemberek csak 2009-ben kezdték el az első hallássérült-segítő kutya képzését. Ez persze a számokban is megmutatkozik, hisz míg csak Angliában jelenleg majdnem 900 ilyen kutyus segíti siket, siketnéma vagy nagyothalló gazdájának életét, addig itthon mindössze 8 ilyen kutyáról tudunk.

Az, hogy egy kutyakölyökből megbízható hallássérült-segítő legyen, hosszú folyamat, a képzés általában az állat 1.5-2 éves koráig tart. A kutyákat nagy körültekintéssel választják ki, vizsgálják temperamentumát, a hangokra való reakcióját, de a kiképzés próbára teszi a kutya tanulási képességeit is, ráadásul a hallássérült emberek és a siketek hangja hangszínben és stílusban is különböző, amihez a kutyának szintén hozzá kell szoknia. A képzés után a hangjelző kutya képes lesz arra, hogy a gazdája számára fontos hangokat és zajokat (pl. ébresztőóra, kopogás, kaputelefon, ajtócsengő, babasírás, telefoncsörgés, duda, tűzriasztó, sziréna, konyhai óra stb.) a betanult módon jelezze. Gondoljunk csak bele, mennyire irigylésre méltó például az, amikor hangos vekker helyett egy nedves kutyaorr ébreszt valakit minden reggel. Hogy a segítő kutyaélet nehéz és bonyolult is lehet, annak nagyszerű példája, hogy a négylábúaknak zajos bevásárlóközpontokban és tömegközlekedési eszközökön is meg kell állniuk a helyüket, hisz többek közt azt a képességet is el kell sajátítaniuk, hogy a sok megszólaló telefon közül mindig csak a gazdája telefoncsörgésére figyelmeztessen.

Persze ki-ki egyéni döntése, hogy milyen hangok jelzésére szeretné még betanítani négylábú barátját, egy Angliában élő Treacher Collins-szindrómás kisfiú segítő kutyáját például arra is megtanították, hogy jelezze, ha a ház másik végében tartózkodó édesanyja hívja őt. A fizikai mellett a lelki segítség is óriási, amit egy ilyen kutyától kaphatnak a hallássérült emberek. Szintén egy angol család számolt be arról, hogy mióta egy ilyen eb van siketen született gyermekük mellett, azóta megnőtt a fiuk önbizalma, jobban barátkozik másokkal, és a mindig az ágya lábánál alvó kutyussal már az esti lefekvésektől sem fél. Hangjelző kutya tartásának további előnye lehet még, hogy felhívja az emberek figyelmét arra, hogy gazdája ezzel a sokszor láthatatlan fogyatékossággal él; tudományos vizsgálatok is bebizonyították, hogy az emberek sokkal kedvesebbek azzal, aki segítő kutyával közlekedik.

Hazánkban egyre több – de még mindig nagyon kevés – segítőkutya egyesület, alapítvány és magánszemély tartja szívügyének a hallássérült-segítő kutyák képzését, a szakemberek és a meglévő kutyatartók szerint azonban itthon az is problémát jelent, hogy sokan még nem ismerik a hangjelző kutyákat, és azt, hogy segítségükkel és óvó szeretetükkel gazdáik mennyivel teljesebb és magabiztosabb életet élhetnének.