Az ember évmilliók óta úgy határozza meg magát mint a teremtés koronáját, vagyis a valaha volt legfejlettebb fajt. A modern kutatások azonban egyre inkább rávilágítanak arra, hogy bizony nekünk is van mit irigyelnünk az állatoktól. Itt van például a bálnák esete - a tengeri emlősök képesek arra, hogy a víz alatt használt műszerek ellen füleik kevésbé érzékenyre ,,állításával'' védekezzenek.
A tudósok régóta arra figyelmeztetnek, hogy az ember által keltett víz alatti zajok megsüketíthetik a bálnákat és a többi tengeri állatot. Az amerikai haditengerészet becslése szerint például évente több mint negyed millió tengerlakónak okoznak ideiglenes vagy tartós halláskárosodást. Most azonban úgy tűnik, meg lehet menteni őket - vagy legalábbis a hallásukat.
Úgy tűnik, a bálnáknak szuperképességeik vannak: csökkenteni tudják hallásuk érzékenységét, akkor, amikor akarják. Ennek köszönhetően megóvják fülüket a szonárok és egyéb műszerek okozta káros hangoktól. Mi befogjuk, bedugjuk fülünket, ha zavaró hanghatás ér minket, de hogy a bálnák mit tesznek ilyenkor, még nem egészen világos a kutatók számára sem. Az azonban kiderült, hogy már találtak bizonyítékot arra, hogy valamiképpen ellenállnak e hangoknak, avatta be a New York Times olvasóit a felfedezést jegyző kutató csoportot vezetője.
Megdöbbentő tény, hogy a hang több száz mérföldet is képes megtenni a tengerben. A cégek és a kormányok egyre inkább fokozzák tenger alatti tevékenységüket, ami által az óceánok évről évre zajosabbá válnak. A biológusok és állatvédő szervezetek már évek óta igyekeznek felhívni a figyelmet arra, hogy egyre gyakrabban fordul elő süketség, szövetkárosodás, tömeges partra sodródás és tájékozódási zavar azoknál a fajoknál, amelyek hallásuk segítségével navigálnak, keresnek élelmet és gondoskodnak kicsinyeikről. Végleges megoldás még nem született, de a környezetvédők szemében azonban már az is hallgatólagos siker volt, hogy egyáltalán vizsgálat alá vetették a tengeri emlősök helyzetét egy nemzetbiztonsági kérdést érintő vitában.
Egy újabb kutatást a delfinek és a fogas bálnák hallása kapcsán a Hawaii Egyetemen végezték. Ezek az emlősök képesek hangkibocsátásra, majd észlelik a visszhangot - ezáltal tudnak tájékozódni. A tudósok fogságban tartott bálnákra erősített érzékelőkkel elemezték a hallás folyamatában részt vevő agyhullámokat.
A kutatócsoport először azt derítette ki, hogy ezek az állatok hozzá tudják-e igazítani hallásukat a saját maguk által kibocsátott erős visszhanglokációs hangokhoz, illetve arra, hogy vajon képesek-e megvédeni fülüket az idegen robajoktól.
A csoport egy fogságban élő kardszárnyú delfint magatartását próbálta alakítani: olyan feltételes reflexre igyekeztek ránevelni az állatot, amilyenhez hasonlót Ivan Pavlov orosz tudós fejlesztett ki a kutyáknál. Először egy kellemes hangot játszottak le halkan, amely nem sokkal később hangos, kellemetlen zajba csapott át. Néhány ismétlés után már a kellemes hang is elég volt az állat számára ahhoz, hogy „lejjebb tekerje a fülét”, vagyis mérsékelje annak érzékenységét.
A kutatás vezetője bízik abban, hogy a későbbiekben a szabadon élő állatok képesek lesznek gyorsan kialakítani a helyes reagálást az előzetes figyelmeztető hangra. Úgy legyen.
Forrás: nyest.hu
Egészség
Szabadidő
Sport
50+
Kisgyermekek
Tinik
Celebek
Hallásvédelem
Állatvilág
Érdekességek
2014 © Minden, ami hallás Impresszum | Adatvédelem | Állásajánlat
