A fülgyertyázás fortélyairól

22.06.2015
Babicz Beáta

A Maya illetve Hopi indián eredetű természetes gyógyítási módszerek egyike a fülgyertyázás. Lényege, hogy egy az egyik végén szélesebb, másik végén keskenyebb, üreges gyertyát helyeznek a fülbe, meggyújtják, majd egy ideig égetik.

A fülgyertya lenvászon alapanyagú, méhviasszal átitatott, körülbelül 20 cm hosszú, üreges henger. Egyik végén, belül kb. 5 cm hosszú alufólia béleli. A méhviasz a gyertya megnyújtásakor egyenletesen olvad, nem folyik le, cseppmentesen elég.

A gyertya anyaga különböző betegségek kezelésére alkalmas gyógynövények kivonatát tartalmazza. Ezek közül a legkedveltebbek:

eukaliptusz meghűlés ellen, bronchitis, torokgyulladás esetén fertőtlenítő hatású, immunerősítő;kakukkfű: idegerősítő, görcsoldó, hurutoldó,
kamilla: fájdalomcsillapító, sebgyógyulást elősegítő, gyulladáscsökkentő, nyugtató,
levendula: nyugtató hatású fejfájás, alvási zavarok esetén, ezenkívül görcsoldó, immunerősítő,
orbáncfű: antidepresszáns, immunstimuláló, görcsoldó,
zsálya: erősítő, gyulladáscsökkentő, élénkítő, fertőtlenítő.

A fülgyertya kezelés a következő betegségek, panaszok esetén segít:

fül keringési zavarai;
fül-, homlok- és melléküregek gyulladásai;
halláscsökkenés;
fejfájás, migrénes panaszok;
nátha, megfázás, szénanátha;
feszült állapot, stressz, idegesség;
energiaáramlást akadályozó blokkok.

Nem alkalmazható a módszer perforált dobhártya esetén, illetve, ha a beteg a gyertya anyagára vagy a benne lévő gyógynövénykivonatokra allergiás.

A fülgyertya lassan, kb. 10-15 perc alatt ég el, ez alatt hőhatás keletkezik, mely átterjed a fülre, valamint a fül belsejére is. A szívóhatás következtében a kezelt zónák területén vérbőség keletkezik, nő a véráramlás sebessége. Elszállítódnak a salakanyagok, megindul a váladékfolyás. A kéményhatás révén ezek egy része kijut a fülből és a gyertya belsejében lerakódik. Az ingerek a fülön található reflexzónákra is hatnak, stimulálva a garat nyirokrendszerét. E fülakupunktúrás pontokat nehéz kezelni, mert a külső hallójárat mélyén, a dobhártya közelében helyezkednek el. A fülgyertya azonban ezeket a rejtett területeket is eléri.

A kezeléskor a beteget az oldalára fektetjük, fejét párnával alátámasztjuk úgy, hogy a hallójárat függőleges legyen. Ha a kezelőhelyiség hőmérséklete nem megfelelő, gondoskodni kell takaróról, hogy a beteg ne fázzon. A fülre egy rétegben vékony gézlapot fektetünk, mely megakadályozza gyertya égésterméke, a kondenzátum bejutását.

A gyertyát a beteg fülébe helyezzük és a felső végét meggyújtjuk. Enyhe, forgó mozdulatokkal olyan mélyre nyomjuk, hogy tömítsen. Akkor jó, ha nem jön ki füst a fülből, de a betegnek sem kényelmetlen. A gyertyát az égetés során úgy fogjuk, hogy függőlegesen álljon, de vigyázzunk arra, hogy közben ne nyomjuk össze. Másik kezünket tartsuk a beteg homlokán vagy fején, ezáltal biztonságban érzi magát.

A viaszrúd 2/3 részét égetjük el, a megmaradt 1/3 részt eloltjuk az előre oda készített pohár vízben. Minden alkalommal mindkét fület kezeljük, azután a páciens 15 percig pihen. Legtöbbször már az első alkalommal tapasztalható állapotjavulás, de a tartós hatás eléréséhez 10-12 kezelés szükséges.
A fülgyertya hatását fokozhatjuk, ha a kezelés előtt energetikai fülmasszázst végzünk vagy a fülcimpákat gyenge gyúró, dörzsölő mozdulatokkal addig masszírozzuk, míg az enyhén piros és meleg nem lesz.

Forrás: Dr. Taraczközi István: ADZSNA – A bioenergetika nagykönyve