Ezek a belső fül eredetű panaszok anyagcsere-zavart jelezhetnek

A cukorbetegség és a halláskárosodás közötti összefüggést már 1864-ben felfedezte Abel Jordão lisszaboni orvos, aki úgy gondolta, a cukorbetegség okozta halláscsökkenés érrendszeri eredetű, melynek hátterében az érelmeszesedés áll. Újabb kutatások arra is fényt derítettek, hogy a cukorbetegség felelőssé tehető a hallószőr-sejtek elhalásáért is.

A belső fül működése rendkívül érzékeny és összetett, metabolikus aktivitása pedig nagyon intenzív, ezért olyan érzékeny a vér glükóz- és inzulin szintjének változásaira. A glükóz és az inzulin koncentráció megváltozása hatással van a belső fülben található csiga működésére, mivel módosítja a benne lévő folyadék kémiai összetételét.

Amennyiben gyakori szédüléstől, fülzúgástól és halláscsökkenéstől szenvedünk, akkor a szénhidrát-anyagcsere zavarára gyanakodhatunk - különösen hipoglikémiára, ritkábban hiperglikémiára (előbbi alacsony, utóbbi magas vércukorszintet jelent).

A jó hír, hogy ezeknek a panaszoknak a megléte még nem jelez feltétlenül cukorbetegséget, hanem olyan figyelmeztető jelek, melyek alapján érdemes ellenőriztetnünk a vércukor- és inzulinszintünket. Ezek beállításával a hallással összefüggő tünetek kontroll alatt tarthatók, segítségükkel idejében felismerhető a cukorbetegségre való hajlam, ezáltal a betegség kialakulása meggátolható, vagy késleltethető.

A glükózmetabolizmus zavarainak – cukorbetegség, hiperinzulinémia – kezelésével a hallással összefüggő panaszok a betegek többségénél eltűnnek. A tünetek enyhítésében és az általános egészségi állapot javításában lényeges a normál testsúly fenntartása, és a megfelelő táplálkozás, többek között a gyorsan felszívódó cukrok fogyasztásának mérséklése.