A Down-szindrómának - amely mint tudjuk, egy veleszületett kromoszóma-eltérés következtében alakul ki - egyik gyakori velejárója a halláscsökkenés.
A DS-gyerekek körében ez a leggyakrabban előforduló szervi probléma (az alvás közbeni légzéskimaradás mellett), ami legtöbb esetben a középfülgyulladás következménye. A statisztikák szerint hallásproblémákkal a Down-szindrómások 75%-a küzd, de Libby Kumin, aki a DS-gyerekek kommunikációjáról írt könyvet, művében a vezetéses halláscsökkenés előfordulását 65-80%-ra teszi.
A DS gyerekek hallásvizsgálata születés után javasolt, három-négyéves korig pedig félévente, majd évente. A hallásvizsgálat során megvizsgálják, hogy hány decibelnyi a leghalkabb hang, amit a gyerek még jól hall. (A halláscsökkenés különböző fokozatairól részletesebb leírás itt, a hallásvizsgálat módjairól pedig itt.)
A halláscsökkenés alapvetően vezetéses, idegeredetű vagy a kettő kombinációja (kevert) lehet. A vezetéses halláscsökkenés esetében a mechanikus akadály (főleg középfülgyulladás vagy a dobhártya mögött felgyűlt folyadék pangása) miatt a hang légvezetése akadályozott. (Ebben az esetben a csontvezetéses hallás ép.) Mindez a Down-szindrómás gyerekeknél azért gyakoribb, mert hallójáratuk vékonyabb, görbébb lehet, emiatt a folyadék nehezebben tud távozni. Azoknak a DS-gyerekeknek, akiknek gondjuk van a hallással, főleg enyhe vagy közepes vezetéses halláscsökkenéssel szenvednek.
Az idegi halláscsökkenés azt jelenti, hogy a probléma a belsőfülben van, a hallóidegben vagy az agyon belüli hallópályákban. (Ebben az esetben a csontvezetéses hallás is ugyanolyan csökkent mértékű, mint a légvezetéses). A halláscsökkenésnek ez a fajtája - a vezetésessel szemben - nem változó mértékű, és bizonyos hangok kihallását gátolhatja.
A középfülgyulladás és a nyelvfejlődés összefüggéseit vizsgáló 75 tanulmány vizsgálata azt mutatta, hogy azok a gyerekek, akik gyakran kapják el ezt a betegséget, rosszabbul teljesítenek beszédértésben és beszédprodukcióban is. Mivel ezzel ilyen gyakran van probléma (állandóan vagy időlegesen) érdemes a vizualitásra mindig nagy hangsúlyt fektetni. A halláscsökkenéssel küzdő Down-szindrómások közül sokan leginkább kommunikálnak, de esetükben a megszokottnál jóval hosszabb időre lesz szükség ahhoz, hogy a kézjelekről átváltsanak a beszédre. Súlyos halláscsökkenés esetén alaposan meg kell fontolni - a szakemberek bevonásával -, hogy melyik kommunikációs csatorna működhet a leghatékonyabban.
A vezetéses halláscsökkenés velejárója az is, hogy a gyerek a beszédhangokat megtanulni sem tudja: a nem hallott hangokat az ejtett szavakból is kihagyja. Előfordulhat, hogy a hallott utasításokat azért nem teljesíti, mert annak, amit valójában hall belőlük (néhány hangot kihagyva, néhány helyett másikat hallva), semmi értelme nincs.
A Down-szindrómás gyerekek esetében természetesen nem lehet ugyanazt azt eljárást alkalmazni a fülgyulladások kezelésére, mint az átlagos fejlődésű gyerekeknél. Egy korábbi kutatás szerint, ha a Down-szindrómás gyerekeknél születéstől kezdve intenzíven figyelik a fülgyulladást és a folyadékfelgyülemlést, a gyulladásokat kezelik és szükség esetén tubussal vezetik el a folyadékot, sokkal jobb eredményeket érhetnek el a probléma orvosolásában.
Forrás: www.downegyesulet.hu
2014 © Minden, ami hallás Impresszum | Adatvédelem | Állásajánlat