Így hat az agyunkra, ha csökkent hallásunk ellenére nem viselünk hallókészüléket

• 08.01.2017
• Jáksó Nóra

A világon több tízmillió ember él halláscsökkenéssel úgy, hogy nem veszi igénybe hallókészülék segítségét, aminek komoly következményei vannak az agyműködésre is.

Csak az amerikai népesség körében a 45 és 64 év közöttiek körében 10 millióra tehető a halláskárosodástól szenvedők száma, 65 év felett pedig 9 milliónak csökkent a hallása, mégis közülük csupán minden ötödik visel hallókészüléket.

Ha csökkent hallásunk ellenére nem hordunk hallókészüléket, akkor komoly erőfeszítésünkbe telik kitalálni, mit mondanak nekünk, s még ha ez sikerül is, az agyműködési kapacitásunk fokozott kihasználásával jár.

Az El Paso-i Texas Egyetem professzora, Dr. Jamie Desjardins 2016-os tanulmányában éppen erre akarta felhívni a figyelmet. A professzor úgy találta, hogy a halláscsökkenéssel élők körében a hallókészülék használatával javíthatók az agyi funkciók.

Dr. Desjardins szerint az emberek többsége sajnos megtapasztalja élete során a hallásromlást. Ám ha ezt nem orvosoljuk hallókészülékkel, akkor agyunktól jelentős plusz munkát igényel a hallottakra való koncentrálás. Ennek következtében kimerültebbek leszünk, csökken a szellemi teljesítményünk, romlik a gondolkodási képességünk és az életminőségünk.

A tanulmányban 50-es és 60-as éveikben járó, kétoldali szenzorineurális (idegi, illetve belső fül eredetű) halláscsökkenéssel élő embereket vizsgáltak, akik korábban sosem használtak hallókészüléket. A szenzorineurális hallásromlás a hallásvesztés leggyakoribb típusa, és legfőbb kiváltó oka a zajártalom. A résztvevőknek memória, figyelem és az agy feldolgozó képességének sebességét mérő teszteket kellett elvégezniük. Mindössze kéthetes hallókészülék-használat után a résztvevők minden teszten jelentős fejlődést mutattak a kiinduló teszteredményekhez képest.

Ez a tanulmány is bizonyítja, milyen fontos, hogy ne hanyagoljuk el hallásunkat, és amennyiben hallásromlást tapasztalunk, viseljünk hallókészüléket.