Karácsonyi dalok nélkül ma már elképzelhetetlen lenne az egyik legszentebb ünnepünk, része a templomi szertartásoknak, énekeljük otthon, a fa alatt, és szinte ezek az első dalok egyikei, amelyeket kisgyerekként mindannyian megtanulunk. Azonban ez nem volt mindig így, évszázadok jöttek és mentek, mire a közös éneklések beivódtak a karácsony ünnepi hagyományai közé.
Az első, valóban karácsonyi témájú dalok története, több feljegyzés szerint is, a 4. századra nyúlik vissza, ám egészen Assisi Szent Ferencig, vagyis a 12. század végéig nem igazán voltak általánosan elterjedtek, sokan úgy gondolták ugyanis, hogy nem illenek az ünnep szentségéhez, annak ellenére sem, hogy a legrégebbi karácsonyi énekek mindegyike vallásos témájú volt. Oliver Cromwell például még a 17. században is ellenezte, olyannyira, hogy egész Nagy-Britannia területén betiltotta a közös karácsonyi énekléseket.
A 19. századtól azonban valami megváltozott. Egyre több egyházi és világi zenésztől születtek ma is ismert karácsonyi melódiák, amelyek lassacskán nemcsak részei lettek az ünnepnek, de egyre nagyobb igény is volt rájuk. Erre az időszakra datálható a világ egyik legismertebb karácsonyi dalának, a Csendes éjnek a születése is, melyet eredetileg Josef Mohr osztrák pap írt Stille Nacht címmel, dallamát pedig Franz X. Gruber komponálta 1818-ban. A dalt először az ausztriai Oberndorf bei Salzburg Szent Miklós-templomában (St.Nikolaikirche) adták elő 1818. december 25-én. Mohr igazából már jóval korábban, 1816-ban megírta a szöveget, de csak az 1818-as előadást megelőző estén kérte meg Grubert, hogy szerezzen dallamot és gitárkíséretet hozzá, a legenda szerint ugyanis a templom orgonája elromlott, és a kis faluban senki sem értett a megjavításához. Gruber először nem akarta elvállalni Mohr felkérését, mert félt, hogy a híveknek nem tetszik majd a gitárkíséret, de végül beleegyezett, és megírta azt a zenét, mely azóta is (bár a mai valamelyest eltér az eredetitől) az egyik legmeghittebb és legszerethetőbb karácsonyi dalaink egyike.
Ha már a külföldi zeneszerzőknél tartunk, meg kell emlékeznünk James Lord Pierpointról is, aki nem mást, mint a Jingle Bellst adta a világnak. Bár az 1857-ben publikált, akkor még One Horse Open Sleigh (Egylovas nyitott szánkó) című dalt eredetileg az Amerikában oly nagy hagyományokkal bíró hálaadás körüli ünnepi időszakra írta, idővel az egyik legkedveltebb angol nyelvű karácsonyi muzsika vált belőle.
Természetesen magyar karácsonyi énekek is születtek ebben az időben, sőt a legrégebbről ismert egy évszázaddal meg is előzte fent említett, külföldi társait, hisz a Mennyből az Angyalt szerzője nagy valószínűséggel a 18. században élt boconádi plébános, Szentmihályi Mihály volt. A palóc vidékről elterjedt dal később a magyarság legnépszerűbb karácsonyi éneke lett.
A másik régi kedvenc, a Kiskarácsony, nagykarácsony kezdetű, betlehemes pásztordal eredetére nincs pontos adat, annyi bizonyos, hogy Kodály Zoltán a Nógrád megyei Palotáson 1922-ben találkozott vele először, és jegyezte le népdalgyűjteménye számára. A dal érdekessége, hogy a címében szereplő kiskarácsony és nagykarácsony a valóságban két külön ünnepet takar: nagykarácsony december 25-e, karácsony első napja, kiskarácsony pedig január 1-je, újév napja.
Természetesen azóta már számtalan fülbemászó zene született neves jazz, pop, sőt akár rock előadóktól is, ám valahogy ezeket a régi dalokat máig nem feledtük el, és a hagyományőrzők remélik, hogy ez az elkövetkező évszázadokban sem fog megváltozni.
A cikk egy részének forrása: Wikipédia
Egészség
Szabadidő
Sport
50+
Kisgyermekek
Tinik
Celebek
Hallásvédelem
Állatvilág
Érdekességek
2014 © Minden, ami hallás Impresszum | Adatvédelem | Állásajánlat
