A siket gyerekek gyorsabbak a szótanulásban, mint halló társaik

• 29.01.2018
• Jáksó Nóra

A cochleáris implantátummal élő siket gyerekek gyorsabbak lehetnek a szavak tanulásában, mint ép hallású társaik. Erre az eredményre jutott a lipcsei Max Planck Intézet és a Drezdai Orvosi Akadémia új tanulmánya.

A cochleáris implantátum a belső fülbe ültetett elektróda, és az ehhez kapcsolódó, szintén beültetett jelfogó (dekóder) egység, amely a súlyos nagyothallók és siketek hallásjavítását szolgálja. A hangokat elektromos impulzusokká alakítja át, és a hallóideghez közvetíti, így keltve hallásérzetet. A beültetés egyik fontos feltétele, hogy a hallóidegnek épnek kell lennie.

Korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy az implantátumot kapott gyerekek jóval később érnek el ugyanarra a nyelvi fejlettségi szintre, mint normál hallású kortársaik, és lassabban sajátítják el az anyanyelvüket. Az új tanulmány azonban mindezt cáfolni látszik.

A kutatók úgy találták, hogy a siket gyerekek az implantátum beültetése után a jól halló gyerekeknél gyorsabban tanulták a szavakat. A magyarázat az lehet, hogy a siket gyerekek már idősebbek, mikor először kapcsolatba kerülnek az anyanyelvükkel. A normál hallású gyerekek születésüktől kezdve szokják az anyanyelvüket és annak ritmusát, a siket gyerekeknél erre csak az implantátum beültetése után, 1-4 évesen kerül sor, és ekkora már jól fejlettek azok az agyi területek, melyek szükségesek a nyelv feldolgozásához. Nem csak a memóriáról van szó, hanem arról is, hogy szélesebb ismerettel rendelkeznek a környezetükre vonatkozóan – ismerik a tárgyakat és egyes tulajdonságaikat, tudják például, hogy egy csésze kávé forró lehet anélkül, hogy ismernék a ’forró’ szót. A szótanulás gyorsaságát az életkor nem befolyásolja, és még akkor is ügyesen felzárkóznak, ha korábban hátrányban voltak.

A tudósok az implantátum beültetése után 12, 18 és 24 hónappal vizsgálták a gyerekek szófelismerő képességét. Különféle, helyesen vagy helytelenül megnevezett tárgyak képeit mutatták nekik, és közben EEG (elektroenkefalogram) segítségével elemezték az agyi tevékenységüket. Ennek segítségével megállapítható, hogy egy gyermek egy adott szót és annak elnevezését stabilan összekötötte, azaz megtanulta a szót. A teszteken a siket gyerekek jobban teljesítettek.

További vizsgálatokra van szükség azonban annak kiderítéséhez, hogy az eredmények ellenére miért küzd számos siket gyermek azzal, hogy elérje normál hallású társai szintjét.