Beszélő kezek – El-Szaíd, a „hallássérült” falu

• 26.04.2015
• Zahorján Ivett

Magyarországon és mondhatjuk, a nagyvilágban – noha az utóbbi években e téren is történtek észrevehető pozitív változások – a testi fogyatékkal élők még mindig jelentős hátrányban vannak egészséges társaikhoz képest, sokaknak kell szembenézniük a kirekesztés ilyen-olyan módjával. A siketek is elszenvedik ezt a bánásmódot, de nem a Negev-sivatag északi részén húzódó kis beduin faluban, El-Szaídban. A településen ugyanis szinte mindenki érti és használja a jelnyelvet, mivel a falu nagy része siket.

Ennek oka, hogy a faluban a helyi nyelvektől független jelnyelv fejlődött ki, ami roppant fontos hellyé tette El-Szaídot a lelkes kutatók számára. Nagyon érdekes, hogy a világon itt a legnagyobb (a népesség arányát figyelembe véve) a hallássérültek száma: a körülbelül 3500 fős lakos közül 150 ember siket – ez a tipikusnál negyvenszer több, úgyhogy noha első hallásra nem tűnik soknak e szám, valójában nagyon is az!

Kétszáz évvel ezelőtt kezdődött

Hogy miért alakulhatott ki ez a helyzet? A történet körülbelül kétszáz éve kezdődött, amikor Negevbe érkezett az alapító atya, a siket El-Szaíd sejk. Az uralkodó egy helyi lakost vett feleségül, ők alapították meg a községet. Öt fiuk született, akik mind környékbeli nőket vettek el: mivel a hagyomány úgy írja elő, hogy más beduin falvak lakosaival nem házasodhatnak, kialakult egyfajta belterjesség – mindez azt eredményezte, hogy a falu eredeti telepesei egy velük született siketséget előidéző gént hordoztak, mely a mai napig jelen van a településen élők körében.

A világgal Margalit Fox, amerikai újságíró ismertette meg El-Szaíd történetét. Ő az itt dolgozó nyelvészeket kísérte, tapasztalataiból pedig könyvet írt. Ami igazán érdekes a kis beduin faluban, s amiért kutatók tucatjai végeznek terepmunkát a helyszínen, az az, hogy az elmúlt hetven évben más jelnyelvektől teljesen független jelnyelv alakult ki itt (az ABSL, ami az ’el-szaídi beduin jelnyelv’ rövidítése). A nyelvészek folyamatában tudják tanulmányozni a nyelvet, hiszen a „beszélők” első generációja már kihalt, de gyermekeik és unokáik életben tartják azt.

Meddig maradhat életben az ABSL?

Az óra azonban ketyeg: a siket gyermekek más településeken működő, hallássérülteket oktató iskolákba járnak, ahol mindenki az izraeli jelnyelvvel kommunikál. Mindez azt jelenti, hogy egyre több izraeli elem kerül a beszélők nyelvébe, úgyhogy iparkodniuk kell a kutatóknak az adatok lejegyzésével, mivel minden esély megvan rá, hogy az ABSL néhány nemzedék múlva kihal (ahogy erre már volt példa más nyelvekkel). Ráadásul nem ez az egyetlen veszély, ami fenyegeti ezt a különleges jelnyelvet: a modern kor vívmánya a cochleáris implantátum, melynek beültetésével a siket gyerekek visszanyerhetik hallásukat. A beavatkozás költségeit az izraeli társadalombiztosítás átvállalja, noha nem kockázatmentes és nem biztos, hogy tökéletes eredményre vezet. A téma természetesen folyamatos vitákat szül a lakosok körében, s már dokumentumfilm is készült a kis falu nem mindennapi helyzetéről.

Forrás: Fox, M. (2007): Talking Hands. New York: Simon & Schuster.