Egy olasz volt a zongora atyja

• 12.06.2016
• Czicze Andrea

Valahogy, ha a világ egyik legszebb hangszerére, a zongorára nézünk, szinte nem is csodálkozunk azon, hogy egy olasz volt a feltalálója. A zongora hangja valamivel több mint 300 éve teszi szebbé életünket, hisz Bartolomeo Cristofori (1655-1731), a Mediciek szolgálatában álló olasz spinét- és csembalókészítő 1709-ben alkotta meg az első, akkor még  gravicembalo col piano e forténak, azaz „halkan és hangosan szóló csembalónak” nevezett hangszerét. Ez a név a zongorának arra a – csembalótól különböző – jellemzőjére utal, hogy a hangerő a billentyűkre gyakorolt nyomással arányosan változik. Cristofori úgy érte el ezt a hatást, hogy a csembalóban lévő pengető szerkezetet olyan kalapácsmechanikával cserélte fel, mely a húrokat nagyobb vagy kisebb erővel is képes megütni.

A billentyűzet és a kalapács összekapcsolása akkoriban hangszerész körökben a kor nagy kérdése volt. Cristoforival szinte egy időben Jean Marius párizsi csembalókészítő, Németországban pedig Gottlieb Schröter orgonaépítő és zeneszerző is megkísérelték, hogy ilyen jellegű hangszereket készítsenek, de találmányaik Cristoforiéval szemben alulmaradtak.

A Cristofori által készített új, zongora jellegű hangszert 1711-ben a velencei „Giornale dei letterati d'Italiá”-ban Scipione Maffei írta le először részletesen, majd ezt német fordításban a „Critica musica” 1725-ös évfolyamában is közölték. Ennek azért van jelentősége, mivel Cristofori csak kevés zongorát készített, és ennek a leírásnak az alapján indult el később Európa-szerte a zongoragyártás.

A zongora népszerűségét sajnos Cristofori már nem érhette meg, élete azonban ennek ellenére is teljes és rendkívül sikeres volt, hisz a Mediciek pártfogoltjaként és más hangszereinek köszönhetően élete végéig megbecsülés és tisztelet övezte.

Forrás: Wikipédia