Egy valódi nemes - Cházár András és a siketek intézete

• 22.06.2015
• Babicz Beáta

Kevéssé ismert, hogy Jólészi Cházár András az első magyar siketnéma oktatási intézet megálmodója, létrehozásának kezdeményezője.

1745. június 5 - én született Jólészen, ügyvéd, megyei főjegyző, az elesettek szószólója. 1790-ben a „szántóvető polgárság” nevében írott „esedező levél”-ben az általános és kötelező alapiskoláztatást és a fogyatékkal élők felkarolását is javasolta. Nemes, ám szegény evangélikus családból származott. 1755-ben a német nyelv elsajátítása végett a dobsinai iskolába íratták be, majd ugyanabban az évben Eperjesre ment, ahol költészetet és retorikát, 1762-ben pedig Késmárkra, ahol bölcseletet tanult. 1773-ban Rozsnyón telepedett le gyakorló ügyvédként; eleinte Torna, Hont és Abaúj, később Gömör megye táblabírája lett. Amikor II. József rendeletileg meghagyta, hogy az ügyvédeknek a törvényszékekhez kereseteiket német nyelven kell benyújtaniuk, Cházár az ügyvédségről lemondott. 1790-ben a rimaszombati megyei közgyűlés főjegyzőjeként II. József ellen tartott tüzes szónoklatai rendkívüli tetszést arattak.

Magda Pál lelkész fontos szerepet játszott abban, hogy Cházár András lelkében megszülethessen a hazai siketnémák oktatását szolgáló iskola megalapításának ötlete, az ő unszolásának engedve 1799-ben látogatta meg a Bécsi Siketnéma Intézetet, ekkor vált tudatossá benne életének új célja: Magyarországon is létrehozni egy ilyen intézetet. E célra 50.000 forintot gyűjtött, s azt maga is ezerrel megnövelte. Végül Cházár András fáradozásai, nemes elgondolásai nem voltak hiábavalók, 1802. augusztus 15-én megnyitotta kapuit Magyarországon a Váczi Királyi Magyar Siketnéma Intézet.

Cházár 71 éves korában Rozsnyón hunyt el, 1816. január 28-án. Budapest XIV. kerületében utcát neveztek el róla, szülőházában emlékszobát rendeztek be tiszteletére, a ház falán pedig emléktábla őrzi érdemeit, mellszobra is itt van elhelyezve.