Meghallani a hallhatatlant

Amikor azt hisszük, most végre tényleg csend van a szobában, nagyot tévedünk. A tárgyak is bocsátanak ki hanghullámokat, mi azonban, hallószervünk korlátai miatt, nem érzékeljük ezeket.

Nemrégiben azonban megjelent OTTO. No, nem valamilyen szuperhallású férfiúra kell gondolni, az OTTO ugyanis egy kis eszköz, amely hallhatóvá teszi azokat a hangokat, amelyekről eddig azt gondoltuk, nem is léteznek. (Az otto egyébként egy görög szó, és magyarul fület jelent.)

A kis eszközben egy piezoelektromos réteg kapott helyet, ami a rezgéseket hallható hangokká alakítja. Bármilyen felületre feltehető (ebben egyébként egy kis mágnes segít), s mi felfedezhetjük a segítségével a hangok rejtett, ám annál sokszínűbb világát.

Az emberek általában azokat a hangokat hallják, amelyek frekvenciája 20 és 20 000 Hz közötti, úgynevezett hallható tartomány jelentősen függ az illető személy korától, foglalkozásától és nemétől. Legtöbbünk tizenéves korára már nem hallja a 20 000 Hz-es hangokat, és ahogyan idősödik, egyre kevésbé érzékeli a magas frekvenciákat.

Az emberi beszéd hangrezgése 200 és 8 000 Hz között változik, és fülünk az 1 000 - 3 500 Hz-es hangmagasságokra a legérzékenyebb.

A hallható tartománynál magasabb hangokat ultrahangnak, az alacsonyabbakat infrahangnak nevezik.

Mint tudjuk, a kvantummechanikával és a szubatomi részecskék vizsgálatával foglalkozó tudósok már régóta kutatják anyagi világunk valódi természetét. Van egy határpont, ahol a jelenségek már nem ragadhatók meg anyagi szinten, csupán hullámként, rezgésként, energiaként érzékelhetőek, gondolhatók el. Ennek fényében már nem is tűnik olyan félelmetesnek, hogy a tárgyak is „énekelhetnek.”

Forrás: hvg.hu, egopont.com