Melyik híres zeneszerző műve javítja a térbeli intelligenciát?

  • 17.07.2016
  • Jáksó Nóra

Bizonyára mindannyiunknak vannak kedvenc dallamai, melyek hatására jobban érezzük magunkat, mert felvidítanak, csökkentik a stresszt és a szorongást, vagy éppen támogatják nyugodt pihenésünket. A zenehallgatás hatással van egészségünkre, vérnyomásunkra, szervezetünk működésére, érzelmi fejlődésünkre, lelkiállapotunkra, ezért is szerepel számtalan kutatás középpontjában, mint egy mellékhatások nélküli alternatív terápiás lehetőség. A zeneterápiás kutatások kezdete a 20. század elejére nyúlik vissza, ugyanakkor a zenét több száz éve próbálják a gyógyítás szolgálatába állítani.

Létezik egy zenemű, mely különösen felkeltette a kutatók érdeklődését: Mozart D-dúr szonátája két zongorára (K.448). 1993-ban a Wisconsini Egyetem (USA, Oshkosh) professzora, Frances H. Rauscher meglepő felfedezést tett ezzel a művel kapcsolatban. A kutatásában résztvevők mindössze tíz percig hallgatták ezt a szonátát, ám utána jelentősen jobban teljesítettek a térbeli gondolkodási készséget mérő teszteken. Ezt nevezik Mozart-hatásnak.

Egyes kutatók szerint, mindez csupán a zene relaxáló, pozitív hatásának köszönhető, és a résztvevők azért teljesítettek jobban a teszteken, mert inspirálóan hatott rájuk a zene. Csakhogy a hatását még patkányoknál is sikerült bizonyítani, márpedig őket nyilván nem ösztönözte ilyenformán a zenemű. A zenét hallgató állatok a labirintus teszteken sokkal gyorsabban és kevesebb hibával mentek végig, mint a más dallamot, vagy éppen a csendet hallgató társaik.

A felfedezést sokan szkeptikusan fogadták, egyes kutatók nem tudták megismételni az eredményeket, míg mások megerősítették, hogy valóban javítja a térbeli intelligenciát felnőtteknél és gyerekeknél egyaránt. Bár a zene hatása nem tart tovább tizenöt percnél.

Sokan félreértelmezték Rauscher kutatását, és széles körben elterjedt az a téves nézet, hogy Mozart zenéje okosabbá tesz. A professzor azonban hangsúlyozta, hogy a zenemű az általános intelligenciát nem befolyásolja.

Ennél is lenyűgözőbb eredményeket hozott a Mozart-hatás epilepsziás betegeknél. Egy kutatásban a zene hatására a betegek csaknem 80 százalékánál mérséklődött az epileptiform aktivitás (a görcskészség jele), egyes betegeknél pedig különösen feltűnő javulás következett be, mivel jelentősen csökkent az epilepsziás rohamok száma.

Alfred Einstein, Mozart híres életrajzírója szerint a D-dúr szonáta két zongorára Mozart egyik legmélyebb és legérettebb műve. Bár több száz zeneművet vizsgáltak – olyan híres zeneszerzőkét, mint Bach vagy Chopin - egyetlen másiknál sem sikerült hasonló eredményt kimutatni. Egy kivétel akadt csupán: a neves, görög származású kortárs zeneszerző, Yanni egyik szerzeménye, az Acroyali váltott ki hasonló hatást, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy tempóban, szerkezetben, dallamban és harmóniában nagyon hasonlít a Mozart-szonátára.

Bár okosabbak nem leszünk Mozart művétől – legalábbis idáig ez nem nyert bizonyítást -, és a térbeli intelligenciát javító hatása is csak rövid ideig tart, a kutatások természetesen tovább folynak, hogy kiderüljön, ha hosszú távon hallgatjuk, akkor vajon milyen és mennyire tartós változást idézhet elő az intelligenciánkban.

Egészség

Szabadidő

Sport

50+

Kisgyermekek

Tinik

Celebek

Hallásvédelem

Állatvilág

Érdekességek

Infografikák