Mi a jelentősége annak, hogy nem halljuk saját lépteink zaját?

Felfedezték, miért tudjuk figyelmen kívül hagyni saját lépteink zaját, és hogy ennek milyen jelentősége van a nyelv- és zenetanulásban.

Egy közelmúltbeli tanulmányban kimutatták, hogy a saját léptünk keltette zajok figyelmen kívül hagyásának képessége megköveteli az agytól, hogy tároljon és felidézzen bizonyos információkat, és precíz számításokat is végezzen. Ez a különleges folyamat segít a hangok felismerésében, amikor beszélni vagy zenélni tanulunk.

Az, hogy az agyunk képes előre látni és megkülönböztetni a környezeti zajoktól a saját magunk keltette, mozgással kapcsolatos hangokat, kritikus a normál hallás szempontjából. Persze az, hogyan képes ezeket az agy előre látni és érezni, nagyrészt továbbra is rejtély a kutatók előtt.

A jelenség egereknél is megfigyelhető. Az egerek kifejlesztettek egy olyan szabályozható „érzékelőszűrőt”, melynek segítségével figyelmen kívül tudják hagyni az általuk előidézett zajokat. Esetükben ez igen fontos, mivel számos ragadozó zsákmányállatai lévén a túlélésük egyik fontos kulcsa, hogy meghallják a rájuk leselkedő veszély hangját akkor is, ha éppen mozgásban vannak, és zajt keltenek.

Ez a képesség azonban az emberek számára is fontos. A mozgásaink okozta zajok előre jelzésének képessége jelentőséggel bír a beszédben és a zenélés során is. Amikor ugyanis beszélünk vagy hangszeren játszunk, az agyunk előre „megjósolja”, milyen hangot fogunk hallani, és aztán összehasonlítja azzal, amit valójában hallottunk. A kettő közötti – azaz a várt és a megtapasztalt hangok közötti – eltérés segít abban, hogy idővel egyre ügyesebbek legyünk, mivel az agyunk arra törekszik, hogy minimalizálja ezeket a hibákat.