Ez fülsértő!

• 02.01.2017
• Bordohányi Alexandra

Rengeteg olyan hang létezik, amelyet nem hogy zajként vagy lármaként, de egyenesen fülsértőnek ítélünk meg: ezek többnyire olyan hangok, amelyek éles csikorgással, nyikordulással járnak együtt, így képesek arra, hogy akár fizikai fájdalmat is okozzanak a számunkra.

A fülsértő hangokért, illetve sokkal inkább ezeknek a szervezetünkre gyakorolt hatása miatt a szakértők többsége egyetértően úgy gondolja, hogy a felelősek mi magunk vagyunk, illetve egészen pontosan a hallójáratunk és belső fülünk felépítése. Az evolúció folyamán ugyanis úgy alakult ki a belső fülünk, hogy az ki tudja szűrni a környezeti zajok közül az emberi hangot, a beszédet, így fel tudja erősíteni azokat a frekvenciájú hangokat, amelyeken mi magunk is megszólalunk. A beszéd hangmagassága a 2000-4000 hertzes frekvenciatartományba esik, így belső fünk ezeket a hangokat képes a leginkább felerősíteni, de sajnos ugyanilyen tartományban mozognak azok a hangok is, amelyeket fülsértőnek ítélünk meg. A fülsértő hangok esetében rengeteget számít a pszichológiai összetevő: mivel a fülsértő hangok képesek arra, hogy fizikailag fájdalmat okozzanak, ezért agyunk megőrzi ezeket az emlékezetünkben, mint fájdalmat okozó dolgok, így ha legközelebb találkozunk ezekkel a hangokkal, automatikusan újra fájdalmasnak fogjuk érezni őket.

Az elmúlt években több kutatás is foglalkozott azzal, mely hangokat tartjuk a leginkább fülsértőnek: a legtöbb tanulmányban dobogós helyet ért el az üvegen végighúzott kés, a villa csikorgása egy poháron vagy tányéron, és természetesen az az irritáló hang is, melyet a táblát végigkaristoló kréta okoz. A felmérésekben résztvevők ezek a hangok mellett hasonlóan zavarónak és fülsértőnek ítélték meg a női sikítást, a gyereksírást, illetve az elektromos fúró és a sarokcsiszoló hangját is.