Hallani arany – az állatvilágban is!

• Zahorján Ivett

Vannak olyan mindenki számára ismert állatfajok, amelyek speciális vagy az emberénél sokkal fejlettebb hallással rendelkezek. Ezekről már az általános iskola biológia óráin tanultunk; tudjuk például, hogy a kutyák, a sasok és a macskafélék kitűnően hallanak, de ha azt kérdezik tőlünk, hogy a házi kedvencünk vagy egy bizonyos molylepkeféle hall-e jobban, minden bizonnyal az előbbire voksolnánk.

Léteznek azonban olyan fajok, amelyek a tápláléklánc alacsonyabb fokán helyezkednek el, termetileg kisebbek és intelligenciájuk is fejletlenebb, akusztikai érzékelésük mégis jóval bonyolultabb, mint a kutyáé, macskáé vagy akár a sasé.

A kemény hallómembrán előnyei: a nagy viaszmoly mindent visz!

Talán a legmegdöbbentőbb az állatok hangérzékelésével kapcsolatban a viaszmolyok esete. A viaszmolyok (galériás moly-rokonúak) a valódi lepkék közül a fényiloncafélék családjában a névadó galériás molyok alcsalád egyik nemzetsége. Többségük a trópusokon él, de a nemzetség nyolc fajából három Európában is előfordul. A nagy viaszmoly (Galleria mellonella) a legmagasabb hangokat is képes meghallani, hallószerve a 300 kilohertzes frekvenciájú auditív jeleket is fogadja, így lekörözi az eddigi csúcstartó amerikai gyapjas lepkét. Érdekességképpen és az összehasonlítás kedvéért, az ember akusztikai érzékelése a 18-20 kilohertz közelében éri el a maximumot.

Az evolúciós elvek nyomán nehéz magyarázni a jelenséget; brit kutatók szerint a nagy viaszmoly rendkívüli hangérzékelése a molylepkék hallómembránjának keménységéből adódik. Ennek eredményeképpen az állatok külön tudják választani az egymást gyorsan követő jeleket.

Denevér

A denevérek és a delfinek tájékozódásának egyik legfontosabb eleme a hanghullámok segítségével történő helyzetmeghatározás. Mélyreható kutatások támasztották alá, hogy a denevérek elképesztően összetett hangokat képesek kibocsátani repülés közben.

A másféle hangok abban segítenek az állatnak, hogy egy-egy kisebb tárgyra fókuszáljon, a változó frekvenciájú csipogások az apró, repülő rovarok észlelését teszik lehetővé a denevérek számára. Az egymást átfedő hullámhosszú hangokkal pedig a denevérek olyan tárgyakat képesek beazonosítani, amelyek kisebbek, mint az állat által kibocsátott hangok hullámhossza.

Nagyon érdekes, hogy egyes denevérek cochleáris területe rendkívül érzékeny a hívójelük frekvenciájára – ez segít nekik abban, hogy könnyebben megállapítsák, hogy egy rovar éppen feléjük, vagy tőlük távolodó irányba repül. Ezen kívül a denevérek az általuk kibocsátott hangok visszaverődéséből képesek megállapítani, milyen anyaga van egy adott tárgynak. Mindez remekül hasznosítható lenne az ultrahangok tekintetében az orvostudomány számára.

Halak

Néma, mint egy hal, tartja a mondás, és szó mi szó, a halak valóban nem a „leghangosabb” élőlények. Hallásuk viszont igen speciális, noha ebben a „műfajban” sem ők a csúcstartók. Az ember esetében a hanghullámok a levegőn keresztül jutnak közvetlenül a hallószervbe, a megfelelő hangerő és frekvencia megrezegtetik a dobhártyát, majd az agyunk audiális központja dolgozza fel a beérkező információt.

A halak és az ember hangérzékelése kapcsán a legfontosabb különbség a hanghullámok útja, vagyis ahogyan a hangforrástól a halak hallóközpontjáig eljut az információ. A halaknál az egyensúlyozó szerv egybeépült a hallószervvel, ami nincs kapcsolatban a külvilággal, hanem a koponya belsejében található. Míg a hanghullámok megérkeznek a hallószervig, hosszú utat tesznek meg. Először áthatolnak a kültakarón, az izomzaton, a belső szerveken, a csontokon az úszóhólyagig, ami voltaképpen a dobhártya. Innen jut el a hang a hallószervbe, majd végül a hallásközpontba. A hosszú út, amelyet a hanghullámok az úszóhólyagig megtesznek, azt eredményezi, hogy a halak homályosabban, elmosódottan és többnyire sokkal halkabban hallják a hangokat.

Ha győztest kellene választanunk a „ki hall a legjobban a halak közül?” nevű versenyben, a harcsa lenne a bajnok, mivel az még a 8000 Hz-es hangokra is reagál. A ponty is jó hallású halnak számít, de alulmarad a törpeharcsával szemben.