Hiperérzékenység az autizmusban: a hallás

• 22.01.2015
• Zahorján Ivett

Kevés olyan ember él a világon, aki ne tudná, hogy mit is jelent az autizmus. A rendellenességet már az ókori Görögországban is ismerték, akkoriban az isteni vagy a sátáni erők megnyilvánulásának tartották. Az autizmus sokáig nem számított külön betegségnek, inkább a skizofrénia gyermekkori formájának tekintették. Önálló kórképként először 1943-ban Kanner írta le.

Napjainkban, amikor rendre orvosi csodáknak lehetünk szemtanúi, a gyógyászat pedig hihetetlen mértékben fejlődik, egyre felismerhetőbbek a jelek, egyre fiatalabb korban megállapítható az autizmus.

Vannak, akik csak a filmekből ismerik a betegséget és annak jellegzetes tüneteit, de akadnak olyanok is, akiknek a közvetlen környezetében is élnek autisták. Az autizmus egy idegi-fejlődési rendellenesség, ami csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban, kommunikációs képességekben, abnormális viselkedési és érdeklődési mintázatokban nyilvánul meg. Bár a rendellenesség eredete ismeretlen, a genetikai tényezők fontosnak tűnnek. Okait jelenleg is kutatják.

Az egyik leggyakoribb ingerfeldolgozással kapcsolatos probléma autizmusban a különböző érzékelési rendszerek hiper- vagy hiposzenzitivitása (vagyis túlérzékenysége vagy alulműködése). Előbbi esetben az adott érzékelési mód túlzottan nyitott, ennek következtében túl sok ingert kap, utóbbi esetben pedig a csatorna nem elég nyitott, így elégtelen az ingerfelvétel, aminek a következménye a heves ingerkeresés.

A hiper- és hipoérzékenység a hallás – mint az egyik legfontosabb érzékelési képesség – esetében is kiemelten kezelendő az autistáknál. Az akusztikai érzékelés kapcsán kialakuló túlérzékenységnek különböző jelei vannak. Jellemző, hogy a hangokra túlérzékeny autisták gyakran befogják a fülüket, nagyon könnyen felébrednek, nem alszanak mélyen. Megijednek vagy félnek az állatoktól, nem szeretik a vihar, a tenger, a tömeg zaját. Nem kedvelik a hajvágást. Ismétlődő zajokat keltenek, azért, hogy elnyomják az őket zavaró szirénázást, illetve kerülik a ropogós ételeket. Meghallják továbbá azokat a hangokat is, amelyeket az egészséges emberek képtelenek érzékelni. A hipoérzékenység esetében ezzel ellentétben keresik a zörejeket a betegek: odatartják fülüket a hangszórókhoz, élvezik a sziréna hangját, valamint szándékosan keltenek zajt ajtócsapkodással, kiabálással, tárgyak dobálásával, kocogtatásával vagy papír tépkedésével.

Akusztikai ingerfelvevésük során az autisták más frekvenciákat is érzékelnek, és zavarónak vagy egész elviselhetetlennek tartják azokat. Ezért fogják be a fülüket, futnak el, vagy egyszerűen „kikapcsolnak”; ezzel gyakran azt a benyomást keltik, mintha siketek lennének.

A gyerekeknél különösen fontos, hogy idejében észrevegyük az árulkodó jeleket, s megfelelő kezeléssel, odafigyeléssel, fejlesztő programokkal segítsünk nekik abban, hogy ne keserítsék meg életüket a számukra kellemetlen auditív jelek. Ne feledjük, rendellenességük miatt nehezebb lehet számukra a beilleszkedés, a tanulás, a társas kapcsolatok kialakítása. Legyünk türelmesek, figyelmesek, s igyekezzünk minél hamarabb megtalálni az utat ahhoz, hogy a gyermek teljes életet élhessen!