Azok a szülők, akiknek az életében jelentős szerepet tölt be a rendszeres testmozgás, követendő példaként szolgálnak gyermekeik számára. Több ez irányú kutatás is kimutatta, hogy a hallássérült gyerekeket fokozottan kell ösztönözni a testmozgásra, mert az átlagosnál nagyobb a veszélye annak, hogy túlsúlyossá vagy elhízottá váljanak.
Korábbi kutatások szerint az a siket gyermek, akinek mindkét szülője siket, nagyobb valószínűséggel sportol, és fittebb is fizikailag, azokhoz a gyerekekhez képest, akiknek csak egyik szülője, vagy egyik sem siket. Ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy a hallássérült szülők sokkal jobban meg tudják érteni gyermekük helyzetét, és minden bizonnyal nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy a közösségükben milyen sportolási lehetőségek kínálkoznak siketek számára.
A siket gyerekek 90 százalékának a szülei hallanak, sőt a családtagoknak is ép a hallásuk. Nagyon gyakori, hogy a család nem sajátítja el a jelnyelvet, így a szülőnek nem elég hatékony a kommunikációja a gyermekkel. Pedig nagyon fontos a megfelelő szülő-gyermek kommunikáció, a vizuális kommunikációt és a jelnyelvet is beleértve, mivel minél hatékonyabb a párbeszéd, annál erősebb az egymásra való kölcsönhatás, a gyerekek nagyobb mértékben fognak részt venni olyan tevékenységekben, melyek a szülőt és a gyermeket egyaránt érdeklik, és úgy lesz igazán élvezetes a játék, ha nincsenek kommunikációs akadályok.
A mozgásfejlődés terén általánosságban elmondható, hogy a siket gyermekek halló társaikhoz képest lemaradást mutatnak, amit gyakorta nem a siketséget okozó élettani faktorok okoznak, hanem bizonyos környezeti tényezők. Korábbi kutatások is megerősítették, hogy az iskola típusa, a szülők hozzáállása, és a gyakorlási lehetőségek nagymértékben befolyásolják a motoros fejlődést. Ugyanakkor a hátrány csökkenthető, ha a siket gyermek fokozottabban vesz részt sporttevékenységekben.
A sportolás nem csak a gyermek egészségét és fizikai kondícióját javítja, de fejleszti az egyensúlyérzéket és a mozgásritmust, ezen keresztül a beszédritmust is, továbbá növeli az önbecsülését és a magabiztosságát. A csapatsportokban való részvétel megteremti a gyermekben a közösséghez való tartozás érzését, és lehetőséget ad arra, hogy elsajátítsa a szociális készségeket, barátokat szerezzen, valamint, hogy a sport által is kifejezhesse önmagát.
Akik gyermekként sportolnak, sokkal nagyobb valószínűséggel tartják meg jó szokásukat felnőtt korukban is, ami javítja az életminőségüket, és segíti a társadalmi integrációjukat.
Sokszor éppen a szülő túlzott féltése akadályozza a gyermeket abban, hogy sportoljon. Olykor valóban kihívást jelent a játékban való részvétel. Például a hallókészüléket viselő gyermek számára egy fejvédő kényelmetlen lehet, a készüléket meg kell védeni a piszoktól és a nedvességtől, hang helyett vizuális jelzést kell használni, és olykor pár perc szünetet kell tartani, ha meg kell magyarázni egy játékeseményt.
Gyakran előfordul, hogy a gyermek maga is bátorításra szorul, mert bár szeretne új készségeket elsajátítani és játszani, halló gyermekek körében zavarban érzi magát, mert nehezen tud velük kommunikálni, és nem mindig érti meg, hogy mi folyik körülötte, és mit várnak el tőle. Ahol hallássérült társak körében játszhat, ott nagy segítséget jelent számára, hogy az oktatás jelnyelven folyik. Nem kell megfosztani a gyermeket a sportolás élményétől, hiszen egy kis odafigyeléssel biztonságossá és szórakoztatóvá tehető a játék számára.
Egy hallássérült gyermek többféle sportban is kipróbálhatja magát, legyen az foci lányoknak és fiúknak, curling, röplabda, bowling, aerobik, futás, vízilabda vagy éppen harcművészeti képzés. Meg kell kérdezni a gyermeket, hogy milyen sportolási lehetőség szimpatikus számára, mi az, amit szeret benne, és mi az, ami zavarja - ez mind segíthet abban, hogy élvezetesebbé tegyük számára a részvételt, és megszerettessük vele a mozgást. Nagy szerepe van természetesen a sportoktatóknak is abban, hogy a gyermek számára vidám és barátságos környezetet teremtsenek.
2014 © Minden, ami hallás Impresszum | Adatvédelem | Állásajánlat