Hallgassunk-e zenét síelés vagy snowboardozás közben?

• 10.12.2018
• Trestyén Zsófia

Sportolás közben a zene segít. Holtpontokon újabb lendület adhat. Ez alól a téli sportok sem lehetnek kivételek. Vagy mégis?! Olvassák el érveinket pro és kontra, majd döntsenek Önök!

Vannak, akik nem tudják elképzelni az életüket zene nélkül, legyen szó utazásról, irodai munkáról, vagy sportolásról. Számos tanulmányt olvashatunk arról, hogy különböző mozgásformákban lendületet adhat az embernek egy-egy jól összeállított zenelista. De mi a helyzet a téli sportokkal? Hallgassunk-e zenét síelés vagy snowboardozás közben? Alaposan megoszlanak a vélemények ebben a kérdéskörben.

Vannak olyan pályák, ahol egész nap szól a zene. Léteznek olyan terepek, ahol kizárólag a pihenőhelyek közvetlen közelében hallható a muzsika. Nyilván ezekről nem mi döntünk. A kérdés inkább arra vonatkozik, hogy egyénileg, saját eszközön szóljon-e valami a fülünkben, miközben eszeveszett tempóval rójuk a lankákat.

Kezdőknek semmiképpen nem ajánljuk ezt a melléktevékenységet. Amikor életünkben először állunk sílécre, rengeteg külső inger ér minket egyébként is, iszonyatos koncentrációt igényel ez sport – akkor is, ha az ember már a profi, de tapasztalatlanként még inkább – , ne építsünk be még egy rizikófaktor a tanulási fázisba.

Persze, mindenki szeret a saját tempójában siklani, de azért alapvetően – és ideális esetben – társas sportról beszélünk, ami rengeteg veszéllyel jár, tehát jobb is, ha mindig van velünk valaki, akkor pedig illetlenség volna nem rá figyelni, hanem helyette a fülünkbe duruzsoló dallamokra koncentrálni.

Gyakorlott síelőknek sem ajánlhatjuk nyugodt szívvel a zenehallgatást, hiszen mások is vannak rajtuk kívül a sípályákon. Az általános alapszabály ellenére –, hogy az előttünk lévőkre figyelünk, aki mögöttünk jön, az figyeljen ránk –, bármikor közbejöhet valami gikszer, amire kiabálással próbálhatják meg felhívni a figyelmünket, amit könnyebben meghallunk, ha nem éppen zene szól a fülünkben.

A gyakorlott snowboardosokra inkább jellemzőbb a ”magányosság”, vagyis az, hogy ”külön utakon járnak”, egyedül csúsznak, olyan helyeken, ahol nem igazán követi őket senki, így ők inkább nyúlnak ehhez a pótcselekvéshez, s a fentiek miatt nagy valószínűséggel mögöttük senki nem fog kiabálni, hogy ”Félre az útból, jövök! ”, ezért talán nem is jelentenek veszélyt másokra és magukra sem a zenehallgatással.

Vannak, akik azt vallják, a sapka, bukósisak, sebesség, az esetleg szél miatt amúgy sem sok hasznát vesszük a hallásunknak a síterepen, akkor meg miért ne élvezhetnénk a zavaró zajok helyett a kellemes muzsikát. Elfogadhatónak tűnik ez az érvelés, akkor, ha már otthonosan mozgunk a pályán, de azért ebben az esetben is olyan hangerőt válasszunk, ami alapvetően nem ártalmas hallásunkra, és akár emberi hangerővel is túlkiabálható.

Amennyiben a dallamok mellett tesszük le a voksunkat, megfigyelhetjük, hogy a legtöbb sídzsekit és snowboardkabátot egyaránt ellátták a fülhallgató kábelének kivezetéséhez alkalmas nyílásokkal, tehát nem kell veszélyeztetnünk zenelejátszónkat az esetleges viszontagságos időjárási körülményekkel, könnyedén elrejthetjük a belső zsebünkben azokat.

Az, hogy valaki mobiltelefonján vagy más eszközön hallgat zenét, tényleg teljesen egyénfüggő, viszont a mobilunk akkumulátorát soha ne merítsük le teljesen a szórakoztató dallamok miatt, hiszen vészhelyzetben nagyon nagy szükségünk lehet rá, akár az életünk is múlhat azon, hogy elérhetőek vagyunk, vagy éppenséggel mi tudunk-e telefonon segítséget hívni!

Ma már léteznek olyan síeléshez tervezett bukósisakok is, amelyek szivacsába egy cipzárral nyitható részébe könnyedén beilleszthető a fülhallgató, így még komfortosabbá téve a zenehallgatást, hiszen ha a sisak alá, közvetlenül a fülünkbe helyeznénk azt, hosszútávon akár kényelmetlen lehet a füles viselése.

Azt javasoljuk tehát, hogy mindenki a saját képességei és igényei alapján vegye számba a felsorolt érveket és ellenérveket a zenehallgatás mellett és ellen, ezután hozza meg az egyéni döntését.