A hallás a fejhallgató a hallgatása közben

• 21.07.2014
• Varga Zsófia

A fejhallgatók sokkal gyakrabban okoznak halláskárosodást, mint a hangszórók, mivel az emberek szeretik kihasználni az akusztikai elszigeteltséget olyan módon, hogy hangosabban hallgathatják a zenét, mint egyébként. Sőt, a fejhallgatónál nagyon magas a halláskárosodásának kockázata még akkor is, ha ugyanolyan hangerővel hallgatjuk a zenét vele, mint hangszórón keresztül, mivel szorosan csatlakozik a fülekre. Az egyik előnye a fejhallgatón való zenehallgatásnak, hogy képesek vagyunk olyan zenei részleteket is érzékelni, melyeket egyébként nem. Ez a cikk bepillantást nyúlt az emberi hallás folyamatába, valamint irányelveket ad a biztonságos zenehallgatáshoz. Az itt közölt információk azonban nem helyettesíthetik az orvosi szakértelmet, ezért ha halláskárosodásra gyanakszunk, konzultáljunk orvossal.

A hang bejut a hallójáratba, megrezgeti a dobhártyát, majd a középfülön át terjednek tovább a hanghullámok, melyeket a csontocskák erősítenek, és továbbítanak a folyadékkal teli csigába. Ebben találjuk a frekvenciaérzékeny szőrsejteket, melyek az agy számára felfogható elektromos jellé alakítják a hangot. A külső csiga sejtjei reagálnak a magas frekvenciákra, az ezeket követők pedig az alacsonyra.

Ha a zajexpozíció különböző időszakokban történik különböző szinteken, azok együttes hatását kell figyelembe venni, nem pedig egyéni hatásukat. A zajhatás hangerőssége nem haladhatja meg a 140dB-es csúcsot.

Ahogy a táblázat mutatja, minél hangosabb a hang, annál kevesebb időt tölthetünk el sérülés nélkül. Az amerikai szabvány korlátozásai szerint a munkahelyi környezetben 90dB-es hangerősségen 8 órát tölthetünk el, illetve engedi a magasabb szintű expozíciónak való kitettséget bizonyos ideig. Számos szakértő úgy gondolja, hogy ezek az értékek túl magasak ahhoz, hogy valóban megóvják a hallást. Az EU országaiban sokkal szigorúbb törvények vonatkoznak a zajexpozícióra. Az Egyesült Királyságban például 85-90dB-es hangerősségnél lépéseket kell tenni a dolgozó épségének érdekében. 85dB-nél a munkaadó köteles fülvédőt és hallásvédelmi oktatást biztosítani. 90dB-es zajnál a munkavállalónak viselnie kell füldugót, a munkáltatónak pedig meg kell próbálnia csökkenteni a zajszintet.

A legtöbb ember napi rendszerességgel van kitéve veszélyes zajszintnek, de általában kevesebb ideig, mint ami károsodást tudna okozni. A káros hatások azonban összeadódnak, tehát hosszú távon a több rövid ideig tartó zajexpozíció is ugyanúgy tud halláskárosodást eredményezni évek alatt, mint egy tartósan hangos zaj.

Ahogy a táblázat mutatja, a hangszerek ugyanúgy válthatnak ki halláskárosodást, mint a légkalapács és a láncfűrész. Zenészek és koncertre járók megfelelő hallásvédő eszköz nélkül jelentős akusztikus traumának teszik ki magukat rendszeresen. Érdekes módon egyes tanulmányok azt jelzik, hogy a halláskárosodás kevésbé súlyos, ha az ember az adott hangot kellemes zeneként értelmezi. Mindazonáltal a hosszan tartó nagy hangerejű hangoknál mindegy, hogy zene vagy zaj, az eredmény ugyanúgy halláskárosodás.

Zaj okozta halláskárosodás

Kétféle károsodást eredményezhet a fokozott zajterhelés: idegi halláscsökkenést, valamint fülzúgást. Az idegi hallásvesztés a belső fülben történik, amikor a nagy energiájú hanghullámok hullámzásra kényszerítik a fülben lévő folyadékot, tönkretéve a szőrsejteket. Ha bizonyos frekvenciát érzékelő szőrsejtek tönkremennek, akkor azon a frekvencián már nem hall az ember. Az érzékelőrendszerben a magas frekvenciájú szőrsejtek a legérzékenyebbek. Nem meglepő tehát, hogy a zaj okozta halláskárosodás általában a magas frekvenciáknál, a 3-6kHz tartományában kezdődik. A fülbe ültetett implantátumok javíthatják a hallást azokban az esetekben, amikor a hallóideg sejtjei, melyek összekötik a szőrsejteket, még érintetlenek.

Amikor hangos zaj károsítja a szőrsejteket, általában képesek teljesen meggyógyulni, ilyenkor a hallás bizonyos frekvenciákon kicsit lecsökken, illetve fülzúgástól szenvedhet az ember, a sérült szőrsejtek nem ugyanúgy dolgozzák fel a hangokat. A fülzúgás olyan, mint egy hangos zümmögés a fejben egy bizonyos frekvencián. Néhányan azok közül, akik fülzúgástól szenvednek, nagyon hangos zümmögést hallanak, sokszor akár 90dB-est is, mely komoly hatással van az életminőségre, nem beszélve arról, hogy teljesen tönkreteheti például többek között a zenehallgatás élményét is. A csökkenő hallás javítható, sajnos azonban csak hallókészülékkel. Ezzel szemben a fülzúgásra jelenleg nincs semmilyen megoldás, viszont vannak eszközök és kezelések, melyek minimalizálják annak hatását.

Hanghatás: fülhallgató vs. hangszóró

A hangszóró által kibocsátott hangok több métert utaznak, mire elérik a hallgató fülét. Mire megérkeznek, a magas frekvenciák egy része felszívódik a levegőben. Az alacsony frekvenciák kevésbé tűnnek el, de jobban érezzük őket a testünkben, mint amennyire halljuk. Fejhallgatóval a fül minden frekvenciát hall, csillapítás nélkül, mert egyből a fülbe jut minden hang. Így amikor a fülhallgatón keresztül hallgatjuk a zenét ugyanolyan hangerővel, mint a hangszórón, hangosabban kapja meg a fül a magas frekvenciájú hangokat, melyek nagyobb eséllyel okoznak halláskárosodást.

Egy másik érdekes jelenség, hogy a fülhallgató idővel csökkenti a hallás érzékenységét, mivel a fülek alkalmazkodnak a hangos hangokhoz. A hallgató nem érzékeli a hangerő fokozatos csökkenése ellenére, hogy annak beállítása változott volna. A hangszigetelt fejhallgató hajlamos kiemelni ezt a hatást. Elég könnyű fejhallgatónál veszélyes mértékig feltekerni a hangerőt. Érdekes, hogy a legtöbb ember nehezen tudja megkülönböztetni a 85dB és 100dB közti különbséget annak ellenére, hogy az utóbbi már károsítja is a hallást. Ezért fontos, hogy elkerüljük a fülek kifárasztását és néha tartsunk egy kis csendes pihenőt, valamint ellenálljunk a kísértésnek, és ne tekerjük fel a hangerőt.

A zenelejátszók a károsodás kockázatának egy másik forrásai. Az utcán hallgatva hajlamosak vagyunk túl magasra állítani a hangerőt, hogy kiszorítsuk a környezeti zajokat. Egy tanulmány keretein belül foglalkoztak a fülhallgatók által kibocsátott hangerősséggel. Csendes laboratóriumi körülmények között megállapították, hogy a hangerő 69dB környékén volt. Kint, ahol az átlagos zajszint 65dB, a hangerő átlaga felment 82dB-re, néhány szintje pedig olyan magas volt, hogy elérte a 95dB-t is. A tanulmány arra az eredményre jutott, hogy a halláskárosodás kockázata elég jelentős, ha az ember zajos munkahelyen vagy forgalomban hallgat zenelejátszót, így ajánlatos elkerülni annak zajos körülmények közti használatát.

A fejhallgató viselése edzés közben szintén elég veszélyes. A mozgás a vért a fülből a végtagokba tereli, a belső fül emiatt védtelenebbé válik a káros zajokkal szemben. Egy svéd tanulmány becslései szerint a halláskárosodás kockázata megkétszereződik, ha nagyobb hangerővel hallgatjuk a zenét mozgás közben. A tanulmány azt tanácsolja, korlátozzuk a fejhallgató használatát edzés alatt napi fél órára.

A halláskárosodás jelensége

A túlzott zajexpozíció okozta halláskárosodás nem mindig állandó. Még ha a hallás nem is volt kitéve nagyobb akusztikus sokknak, a gyors orvosi beavatkozás minimalizálhatja a traumát. Másrészt a halláskárosodás lehet fokozatos, kialakulhat anélkül, hogy egyértelmű előjelei lennének. Az orvosi vizsgálat az egyetlen módja annak, hogy teljes mértékben diagnosztizálni lehessen. Ugyanakkor a következő tünetek egyértelműen indokolják, hogy orvoshoz forduljunk:

• Fülcsengés vagy fülzúgás
• Nehéz megérteni a beszédet
• Enyhén tompa hangok
• Nehezen hallani zajos vagy rossz akusztikájú helyen a beszédet

A hangos zene okozta zajexpozíció küszöbeltolódást eredményezhet, ilyenkor az alacsony szintű hangok nem olyan hangosak. Egy egyszerű módszerrel tudjuk koncert vagy hangos zene hallgatása után tesztelni a hallásunkat:

Állítsuk a rádió hangerejét olyan szintre, hogy alig hallani a szavakat. Ez beszélgető műsoroknál működik a legjobban, hiszen a dalszövegeket néha elég nehéz alapból is megérteni a dalokban. A hangos zene hallgatása vagy a koncert után kapcsoljuk be a rádiót a korábbi beállításon hagyva. Értjük még a szavakat? Ha nem, épp a rövid távú halláskárosodást tapasztaljuk meg, az úgynevezett átmeneti küszöbeltolódást. Ha ez túl sokszor előfordul, a kár állandóvá válhat.

A halláskárosodás súlyosabb tünete lehet az akut vagy krónikus szédülés, fájdalom. Abban az esetben, ha az akusztikus trauma súlyosabb, azonnal látogassunk el orvoshoz. Vannak gyógyszerek, melyek adott ideig minimalizálják a halláscsökkenést.

Forrás: Northwestern University