A hallás a fejhallgató a hallgatása közben

  • 21.07.2014
  • Varga Zsófia

A fejhallgatók sokkal gyakrabban okoznak halláskárosodást, mint a hangszórók, mivel az emberek szeretik kihasználni az akusztikai elszigeteltséget olyan módon, hogy hangosabban hallgathatják a zenét, mint egyébként. Sőt, a fejhallgatónál nagyon magas a halláskárosodásának kockázata még akkor is, ha ugyanolyan hangerővel hallgatjuk a zenét vele, mint hangszórón keresztül, mivel szorosan csatlakozik a fülekre. Az egyik előnye a fejhallgatón való zenehallgatásnak, hogy képesek vagyunk olyan zenei részleteket is érzékelni, melyeket egyébként nem. Ez a cikk bepillantást nyúlt az emberi hallás folyamatába, valamint irányelveket ad a biztonságos zenehallgatáshoz. Az itt közölt információk azonban nem helyettesíthetik az orvosi szakértelmet, ezért ha halláskárosodásra gyanakszunk, konzultáljunk orvossal.

A hang bejut a hallójáratba, megrezgeti a dobhártyát, majd a középfülön át terjednek tovább a hanghullámok, melyeket a csontocskák erősítenek, és továbbítanak a folyadékkal teli csigába. Ebben találjuk a frekvenciaérzékeny szőrsejteket, melyek az agy számára felfogható elektromos jellé alakítják a hangot. A külső csiga sejtjei reagálnak a magas frekvenciákra, az ezeket követők pedig az alacsonyra.

Hangerősség  Időtartam
90 dB 8 óra
92 dB 6 óra
95 dB 4 óra
97 dB 3 óra
100 dB 2 óra
102 dB 1.5 óra
105 dB 1 óra
110 dB 1/2 óra
115 dB 1/4 óra

Ha a zajexpozíció különböző időszakokban történik különböző szinteken, azok együttes hatását kell figyelembe venni, nem pedig egyéni hatásukat. A zajhatás hangerőssége nem haladhatja meg a 140dB-es csúcsot.

Ahogy a táblázat mutatja, minél hangosabb a hang, annál kevesebb időt tölthetünk el sérülés nélkül. Az amerikai szabvány korlátozásai szerint a munkahelyi környezetben 90dB-es hangerősségen 8 órát tölthetünk el, illetve engedi a magasabb szintű expozíciónak való kitettséget bizonyos ideig. Számos szakértő úgy gondolja, hogy ezek az értékek túl magasak ahhoz, hogy valóban megóvják a hallást. Az EU országaiban sokkal szigorúbb törvények vonatkoznak a zajexpozícióra. Az Egyesült Királyságban például 85-90dB-es hangerősségnél lépéseket kell tenni a dolgozó épségének érdekében. 85dB-nél a munkaadó köteles fülvédőt és hallásvédelmi oktatást biztosítani. 90dB-es zajnál a munkavállalónak viselnie kell füldugót, a munkáltatónak pedig meg kell próbálnia csökkenteni a zajszintet.

Hangerősség Példa
60 dB Beszélgetés, telefoncsengés
70 dB Étterem
80 dB Városi forgalom, ébresztőóra, gyári zaj, porszívó
90 dB Metro, motor, szerszámok, fűnyíró
100 dB Láncfűrész, légkalapács
110 dB Szórakozóhely
120 dB Rock koncert hangszóró, homokfúvás, mennydörgés
130 dB Felszálló repülő, fegyverlövés

A legtöbb ember napi rendszerességgel van kitéve veszélyes zajszintnek, de általában kevesebb ideig, mint ami károsodást tudna okozni. A káros hatások azonban összeadódnak, tehát hosszú távon a több rövid ideig tartó zajexpozíció is ugyanúgy tud halláskárosodást eredményezni évek alatt, mint egy tartósan hangos zaj.

Hangerősség Példa
60-70 dB normál zongorahang
70 dB három énekes
75-85 dB kamarazene kis nézőtéren
84-103 dB hegedű
85-111 dB fuvola
85-114 dB harsona
106 dB üst- és lábdob
120 - 137 dB szimfonikus zenekar csúcsa
150 dB rockzene csúcsa

Ahogy a táblázat mutatja, a hangszerek ugyanúgy válthatnak ki halláskárosodást, mint a légkalapács és a láncfűrész. Zenészek és koncertre járók megfelelő hallásvédő eszköz nélkül jelentős akusztikus traumának teszik ki magukat rendszeresen. Érdekes módon egyes tanulmányok azt jelzik, hogy a halláskárosodás kevésbé súlyos, ha az ember az adott hangot kellemes zeneként értelmezi. Mindazonáltal a hosszan tartó nagy hangerejű hangoknál mindegy, hogy zene vagy zaj, az eredmény ugyanúgy halláskárosodás.

Zaj okozta halláskárosodás

Kétféle károsodást eredményezhet a fokozott zajterhelés: idegi halláscsökkenést, valamint fülzúgást. Az idegi hallásvesztés a belső fülben történik, amikor a nagy energiájú hanghullámok hullámzásra kényszerítik a fülben lévő folyadékot, tönkretéve a szőrsejteket. Ha bizonyos frekvenciát érzékelő szőrsejtek tönkremennek, akkor azon a frekvencián már nem hall az ember. Az érzékelőrendszerben a magas frekvenciájú szőrsejtek a legérzékenyebbek. Nem meglepő tehát, hogy a zaj okozta halláskárosodás általában a magas frekvenciáknál, a 3-6kHz tartományában kezdődik. A fülbe ültetett implantátumok javíthatják a hallást azokban az esetekben, amikor a hallóideg sejtjei, melyek összekötik a szőrsejteket, még érintetlenek.

Amikor hangos zaj károsítja a szőrsejteket, általában képesek teljesen meggyógyulni, ilyenkor a hallás bizonyos frekvenciákon kicsit lecsökken, illetve fülzúgástól szenvedhet az ember, a sérült szőrsejtek nem ugyanúgy dolgozzák fel a hangokat. A fülzúgás olyan, mint egy hangos zümmögés a fejben egy bizonyos frekvencián. Néhányan azok közül, akik fülzúgástól szenvednek, nagyon hangos zümmögést hallanak, sokszor akár 90dB-est is, mely komoly hatással van az életminőségre, nem beszélve arról, hogy teljesen tönkreteheti például többek között a zenehallgatás élményét is. A csökkenő hallás javítható, sajnos azonban csak hallókészülékkel. Ezzel szemben a fülzúgásra jelenleg nincs semmilyen megoldás, viszont vannak eszközök és kezelések, melyek minimalizálják annak hatását.

Hanghatás: fülhallgató vs. hangszóró

A hangszóró által kibocsátott hangok több métert utaznak, mire elérik a hallgató fülét. Mire megérkeznek, a magas frekvenciák egy része felszívódik a levegőben. Az alacsony frekvenciák kevésbé tűnnek el, de jobban érezzük őket a testünkben, mint amennyire halljuk. Fejhallgatóval a fül minden frekvenciát hall, csillapítás nélkül, mert egyből a fülbe jut minden hang. Így amikor a fülhallgatón keresztül hallgatjuk a zenét ugyanolyan hangerővel, mint a hangszórón, hangosabban kapja meg a fül a magas frekvenciájú hangokat, melyek nagyobb eséllyel okoznak halláskárosodást.

Egy másik érdekes jelenség, hogy a fülhallgató idővel csökkenti a hallás érzékenységét, mivel a fülek alkalmazkodnak a hangos hangokhoz. A hallgató nem érzékeli a hangerő fokozatos csökkenése ellenére, hogy annak beállítása változott volna. A hangszigetelt fejhallgató hajlamos kiemelni ezt a hatást. Elég könnyű fejhallgatónál veszélyes mértékig feltekerni a hangerőt. Érdekes, hogy a legtöbb ember nehezen tudja megkülönböztetni a 85dB és 100dB közti különbséget annak ellenére, hogy az utóbbi már károsítja is a hallást. Ezért fontos, hogy elkerüljük a fülek kifárasztását és néha tartsunk egy kis csendes pihenőt, valamint ellenálljunk a kísértésnek, és ne tekerjük fel a hangerőt.

A zenelejátszók a károsodás kockázatának egy másik forrásai. Az utcán hallgatva hajlamosak vagyunk túl magasra állítani a hangerőt, hogy kiszorítsuk a környezeti zajokat. Egy tanulmány keretein belül foglalkoztak a fülhallgatók által kibocsátott hangerősséggel. Csendes laboratóriumi körülmények között megállapították, hogy a hangerő 69dB környékén volt. Kint, ahol az átlagos zajszint 65dB, a hangerő átlaga felment 82dB-re, néhány szintje pedig olyan magas volt, hogy elérte a 95dB-t is. A tanulmány arra az eredményre jutott, hogy a halláskárosodás kockázata elég jelentős, ha az ember zajos munkahelyen vagy forgalomban hallgat zenelejátszót, így ajánlatos elkerülni annak zajos körülmények közti használatát.

A fejhallgató viselése edzés közben szintén elég veszélyes. A mozgás a vért a fülből a végtagokba tereli, a belső fül emiatt védtelenebbé válik a káros zajokkal szemben. Egy svéd tanulmány becslései szerint a halláskárosodás kockázata megkétszereződik, ha nagyobb hangerővel hallgatjuk a zenét mozgás közben. A tanulmány azt tanácsolja, korlátozzuk a fejhallgató használatát edzés alatt napi fél órára.

A halláskárosodás jelensége

A túlzott zajexpozíció okozta halláskárosodás nem mindig állandó. Még ha a hallás nem is volt kitéve nagyobb akusztikus sokknak, a gyors orvosi beavatkozás minimalizálhatja a traumát. Másrészt a halláskárosodás lehet fokozatos, kialakulhat anélkül, hogy egyértelmű előjelei lennének. Az orvosi vizsgálat az egyetlen módja annak, hogy teljes mértékben diagnosztizálni lehessen. Ugyanakkor a következő tünetek egyértelműen indokolják, hogy orvoshoz forduljunk:

  • Fülcsengés vagy fülzúgás
  • Nehéz megérteni a beszédet
  • Enyhén tompa hangok
  • Nehezen hallani zajos vagy rossz akusztikájú helyen a beszédet

A hangos zene okozta zajexpozíció küszöbeltolódást eredményezhet, ilyenkor az alacsony szintű hangok nem olyan hangosak. Egy egyszerű módszerrel tudjuk koncert vagy hangos zene hallgatása után tesztelni a hallásunkat:

Állítsuk a rádió hangerejét olyan szintre, hogy alig hallani a szavakat. Ez beszélgető műsoroknál működik a legjobban, hiszen a dalszövegeket néha elég nehéz alapból is megérteni a dalokban. A hangos zene hallgatása vagy a koncert után kapcsoljuk be a rádiót a korábbi beállításon hagyva. Értjük még a szavakat? Ha nem, épp a rövid távú halláskárosodást tapasztaljuk meg, az úgynevezett átmeneti küszöbeltolódást. Ha ez túl sokszor előfordul, a kár állandóvá válhat.

A halláskárosodás súlyosabb tünete lehet az akut vagy krónikus szédülés, fájdalom. Abban az esetben, ha az akusztikus trauma súlyosabb, azonnal látogassunk el orvoshoz. Vannak gyógyszerek, melyek adott ideig minimalizálják a halláscsökkenést.

Forrás: Northwestern University

Egészség

Szabadidő

Sport

50+

Kisgyermekek

Tinik

Celebek

Hallásvédelem

Állatvilág

Érdekességek

Infografikák