A magasabb empátiaszintű embereknek a zene nem csak örömforrás

• 24.03.2019
• Jáksó Nóra

Azok, akik mélyen együtt éreznek mások fájdalmával vagy örömével, azaz magasabb empátiaszinttel rendelkeznek, az agyukban másként dolgozzák fel a zenét. A dallasi Déli Metodista Egyetem kutatói közelmúltbeli tanulmányukban mágneses rezonancia (MRI) vizsgálattal hasonlították össze alacsony és magas empátiaszinttel rendelkező emberek agyműködését.

Amikor zenehallgatásra kerül sor, az alacsony és magas empátiaszintű emberek sok mindenben hasonlítanak, a zene feldolgozásában ugyanazon hallási, érzelmi és szenzoros-motoros agyterületek érintettek mindannyiuknál. Ám van egy lényeges különbség. A magas empátiaszinttel rendelkezőknél az agy szociális kapcsolatokért felelős területei sokkal jobban bekapcsolódnak a zenefeldolgozás folyamatába, és hasonlóan aktívabbak lesznek az empátiáért felelős agyterületek is. Úgy tűnik továbbá, hogy a mások örömére és bánatára érzékenyebb emberek számára a zenehallgatás nagyobb élvezetet jelent, amit az agyi jutalmazó központ fokozott aktivitása jelzett a kutatók számára.

Korábbi tanulmányok szerint a népességnek nagyjából 20 százalékáról mondható el, hogy magas empátiaszinttel rendelkezik. Ők különösen érzékenyek a különféle szociális és érzelmi ingerekre. Számukra a zene nem csupán egy művészi kifejeződés, hanem összefüggésben áll azzal, hogyan dolgozza fel az agy a társadalmi világunkat. Ha nem így lenne, akkor a kutatók nem találtak volna különbséget az alacsony és magas empátiaszintű emberek zenehallgatás közbeni agyi aktivitása között. Utóbbiak számára a zene nem csak örömforrást jelent, hanem a más emberekkel való kapcsolattartásról és mások megértéséről is szól. Ezért tudják az empatikusabb emberek a szomorú dallamokat is jobban értékelni.