A halláskárosodás egy fokozatos folyamat eredménye, melyet az évek múlása során nem lehet észrevenni. Idővel az embernek annyi tűnik fel, hogy a beszélgetések közben már csak morgást hall és nem egyértelműek a szavak. Kísérheti a fül csengése, zúgása. Ilyenkor az egyetlen dolog, mely segíthet, a hallókészülék. Drámaian javít a helyzeten, de az eredmény persze sajnos nem tökéletes.
Miután magunk mögött hagyjuk a munkahelyünket és a sok, mindennapi élet részét képező zajforrást, beleütközünk a többibe: a forgalom hangja, hangos zene, MP3 lejátszók, fűnyíró, motorok, hogy csak néhányat említsünk. Még egy zajos hoki aréna is ártalmas lehet a füleknek. A csendesebbnek tűnő zajok is károsíthatják a hallást attól függően, hogy milyen hosszú ideig hallgatjuk őket. Elég meglepő, hogy a már károsnak mondható 85dB-es zaj milyen csendesnek hangzik. Tartós halláskárosodást okozhat egyetlen hangos robbanás (akusztikus trauma), de a halláscsökkenés többnyire az évek alatt halmozott hangexpozíciók eredménye, melyek egyébként nem is kifejezetten hangosak vagy alapból nem lennének károsak. Ellentétben az ipari zajterheléssel, ahol sajnos bizonyos hangok komoly károkat okozhatnak, viszont ezeket többnyire szigorú szabályok kötik, és folyamatos ellenőrzés alatt állnak. Az ipari környezet sokkal jobban ellenőrzött, mint a legtöbb zenei helyszín, például fesztiválok. Habár kevés olyan kutatáson alapuló szakirodalom született a hallásvesztés témájában, melyben egy viszonylag rövid időtartamú hang vagy robbanás okozta a károkat.
A legtöbb zaj okozta halláskárosodással foglalkozó modell a 115dB-es értéket tartja a legfelsőbb szintnek. A kutatók vizsgálták az intenzív impulzushangok hatásait és megállapították, hogy az alaphártya mozgásából előrejelezhető a károsodás mértéke, habár ez függ persze az intenzitástól és az időtartamtól. A füleket fáradtnak, szinte megkínzottnak érezzük a belső fület ért nagy zajexpozíció következtében. Az impulzusok érkezhetnek teljes mértékben pozitív vagy negatív nyomású hullámként, mely a hallócsontocskákat tartó szalagok megnyúlásához elég erőt kölcsönöz, ezzel felborítva a belső fül struktúráját. A három hallócsontból kettőnél egy 25dB-es hangerősségű hang tartós halláskárosodást okozhat, a harmadik, pisztoly formájúnál 10dB okoz maradandó halláskárosodást.
Akusztikus trauma jellemzően akkor bukkan fel, amikor a spektrális csúcsfrekvencia sértő ingert jelent. A 3000Hz-es visító hang idegi halláscsökkenést generál. Ezzel szemben az akusztikus trauma esetén a halláscsökkenés forrása egy 3000-6000Hz-es régióba eső hosszútávú zajexpozíció.
A halláskárosodással foglalkozó kutatások területén főleg az ipar és a munkahelyek zónáit érintik. Bár köztudott, hogy a 85dB-t meghaladó hang tartósan károsíthatja a hallást, de igazából már 80dB felett beszélhetünk veszélyes hangról. Ilyen hangerősség nagyon gyakran előfordulhat munkahelyeken, de talán még gyakrabban szabadidős tevékenységek során is, mint például egy koncert. A zajexpozíciós kutatások feltételezései szerint a rendszeres, zajos időszakok folyamatos megszakítása kevésbé kártékony. Habár a szabványok ezt eltérően kezelik. A zene dinamikája változékonyabb, mint a tipikus zajok spektruma. A zenénél az intenzív szakaszokat megszakítja egy-egy relatív nyugodtnak mondható szakasz, ezért nem egyenlő intenzitásúnak mondható egy zene és egy zaj. Ez elvezet minket a hallásvesztés megelőzéséhez vezető első lépéséhez.
Az embereknél, de minden más emlősnél található egy kis izom a középső fülben (stapedius izom). Az evolúció során alakult olyanná, hogy a saját hangunkat ne halljuk olyan hangosan. Amikor hangosabb hangokat hallunk, ez az izom láncként meghúzza a fülben lévő csontokat, hogy átmenetileg kevésbé hatékony vezetők legyenek. A környezetből érkező hang így nem jut át a belső fülön olyan könnyen, így biztosít számunkra védelmet, ezt nevezzük stapedial reflexnek. Emiatt van az, hogy egyes emberek hajlamosabbak a halláscsökkenésre, mint mások. Ha tudjuk, hogy valami hangosat fogunk hallani, automatikusan felkészül rá a fül ezzel a reakcióval. Egy nem túl pozitív jellemzője ennek az izomnak, hogy körülbelül 10-15 másodperc után elveszíti a hatékonyságát. Zajos munkahelyi környezetben a folyamatos hanghatásokkal szemben szintén csak 15 másodpercig nyújt védelmet. Azonban zenehallgatás közben a hangosabb és lágyabb részek váltakozásakor a gyengébb szakaszokhoz érve úgymond reset-el a stapedius izom, és ismét képes védelmet nyújtani az intenzív hangokkal szemben.
A hallásvédelem lehetősége évek óta rendelkezésünkre áll. Lehet, hogy nem a fűnyíró vagy a láncfűrész jelenti az elsődleges forrást a zajnak való kitettséget tekintve, viszont ha később is szeretnék jó hallást, érdemes valamilyen hallásvédő eszközt használni, mivel ezek a zajhatások a mindennapok részét képezik. Kivéve, ha a fűnyíró helyett kaszát használunk. A füldugók széles választéka áll rendelkezésünkre, különböző anyagúak és formájúak, melyeket a külső fülbe helyezhetünk. Hasznos lehet nagyon zajos környezetben, és ami nagyon fontos, tökéletesen kell illeszkedni a megfelelő védelemhez. A legfontosabb, hogy a magasabb frekvenciájú hangokat csillapítsuk, ez a különböző iparágakban teljesen elfogadható, zenészek számára viszont katasztrofális lehet. Egyes füldugók minden hangot ugyanolyan mértékben szűrnek, de találunk olyanokat is, melyek a magas hangok szűrésére specializálódtak elsősorban, ezek kiválóan alkalmasak zenehallgatáshoz. De persze vásárolhatunk személyre szabott, egyedi, öntött füldugókat, illetve előre formázottakat is. A zene füldugóval együtt is zenének hangzik, de adhat egyfajta halott érzést, melyet meg kell szokni.
Egy másik különbség a zene és az ipari zajok esetében, hogy a legtöbb zenész nem 40 órát zenél egy héten, kivéve esetleg a klasszikus zenészek, akik hosszú órákon át vannak kitéve jelentős zajexpozíciónak saját, kollégáik és diákjaik hangszerei által. A zenészeknél megvan az az előny, hogy hosszabb csendes szüneteket tudnak tartani, viszont az, aki egy zajos gyárban dolgozik, és mondjuk hétvégén elmegy egy rock koncertre, hozzáad az egész hetes adagjához egy jelentős mennyiségű zajhatást, mely könnyen felérhet az egész heti expozíció hatásával.
A maradandó halláskárosodás egy sor ideiglenes hallásvesztésből indul ki. Amikor kijövünk egy rock koncertről vagy valamilyen hangos helyről, hallásunk átmenetileg csökken. Tompa vagy halott érzést nyújt, melyet a fülben érzünk, gyakran csengés is kíséri. Ez az átmeneti halláscsökkenés körülbelül 16-18 óra elteltével elmúlik. Ha viszont a hangos zaj gyakran ismétlődik, az átmeneti halláscsökkenés állandóvá válhat. A követendő stratégia tehát: mértékkel! Ha péntek este rock koncerten járunk, másnap ne álljunk neki órákig füvet nyírni. Várjunk vasárnapig, de még jobb, ha valaki más csinálja meg.
Forrás: Audiology Online
Egészség
Szabadidő
Sport
50+
Kisgyermekek
Tinik
Celebek
Hallásvédelem
Állatvilág
Érdekességek
2014 © Minden, ami hallás Impresszum | Adatvédelem | Állásajánlat
