Zene és emlékek

• 15.01.2017
• Bordohányi Alexandra

Pont ez a dal szóét akkor is, amikor… Gyakran halljuk ezt a felkiáltást, és valószínűleg gyakran használjuk mi magunk is. A zenéket, különböző dalokat ugyanis képesek vagyunk úgy bizonyos emlékeinkhez társítani, hogy ha később meghalljuk az adott számot, az szinte visszaidézi bennünk még azt is, hogyan éreztük magunkat, amikor először meghallottuk, vagy amikor egy különleges eseménykor hallgattuk. Éppen ezért nem véletlen, ha egyes daloknál úgy érezzük, hogy olyan, mintha a saját életünk filmzenéje lenne, hiszen örökre képesek feleleveníteni a nagy eseményeinket is.

Zenei emlékezetünk fejlődése egy igen gyors folyamat, és a kutatások szerint már kisgyermekkorunkban elkezdődik. Az első fázisban még csak megjegyezzük a különböző dallamokat, anélkül, hogy szöveget tudnánk társítani hozzá, de már ekkor képesek vagyunk pozitív vagy negatív emlékeket rendelni az egyes zenékhez. Később, ha már képesek vagyunk a dalszövegek megjegyzésére és visszaidézésére is, akkor ugyanúgy képesek vagyunk az emlékeinket is újra előhívni, amelyek a különböző dalok meghallgatásakor értek minket.

Sokan a különböző zenéket egyfajta szinesztéziás hatásként tudják elraktározni, hiszen a zene hatással van a színtársításunkra is: egy bizonyos színt juttat az eszünkbe minden dal, amit meghallgatunk, ha zenét hallgatunk. Egy 2013-ban készített amerikai tanulmány szerint az emberek többsége az unalmasnak talált zenékhez párosítja a sötét színeket, az élénkebb színeket pedig azokhoz a dalokhoz, amelyek boldogságot okoznak nekik. Egy későbbi kutatásban pedig azt is bebizonyították, hogy a zenéhez kapcsolódó színtársítás a zene érzelmi tartalmaként mutatkozik meg.

Egy nemrégiben készült kutatás szerint a zenével való emlékezést a gyógyításban is lehet hasznosítani: amerikai szakértők olyan agysérüléses betegeknél próbálták visszaidézni az emlékeiket könnyűzene segítségével, akik nem gyermekkoruk óta voltak betegek, hanem később szerezték a sérülést, írta az MTI. Azokkal a slágerekkel, amelyek a betegek életében 5 éves koruk óta jelen voltak, a neuropszichológusoknak sikerült a páciensek személyes, önéletrajzi emlékeiket is előhívniuk.