A tehetség nem tanulható, a képességek azonban fejleszthetők – olvassuk, halljuk megannyi, a talentumról és a különleges adottságokról szóló cikkben, műsorban. Igen ám, de mi a helyzet az abszolút hallással? Mennyiben örökletes és mennyiben tanulható ez a képesség? Mit jelent egyáltalán az, hogy valakinek abszolút hallása van, és milyen élettani (!) nehézségeket okozhat az abszolút hallás a zenészeknél?
Általánosságban elmondható, hogy mindenki maga, a saját egyéni módján közelíti meg és értelmezi az abszolút hallás jelenségét. Legtöbbször azzal az adottsággal azonosítják, amikor valaki képes arra, hogy pontosan megnevezzen bizonyos hangokat külső viszonyítási pont nélkül. Dr. Treffert például arra hívta fel a figyelmet, hogy az abszolút hallás nem egy egyértelműen meghatározható fogalom, precízen leírható adottság, sokkal inkább egy képességspektrum.
Az abszolút hallás nem mérhető, azonban bizonyos képességek utalhatnak arra, hogy valaki ezzel a tehetséggel van megáldva. Ha a gyermek a zeneórán tisztán énekel, kiváló ritmusérzéke van, élvezi a zenét és kvázi függ tőle, jó eséllyel beszélhetünk abszolút hallásról esetében. A zeneoktatók a zenei tehetség felismerése céljából gyakran alkalmaznak különböző teszteket, amelyekkel könnyebben, pontosabban kiszűrhető, ha valakinek abszolút hallása van.
Az abszolút hallás genetikai meghatározottságának kérdésében két ellentétes nézőpont ismert. Az egyik szerint az abszolút hallás nem genetikailag meghatározott, hanem minden ember veleszületett tulajdonsága, azonban csak azoknál bontakozhat ki, akik már négy-hat éves koruk előtt zenei képzésben részesülnek. A másik oldal azt állítja, hogy még a négyéves korukat megelőzően zenei képzést kapók körében is csupán 50%-os az abszolút hallás előfordulása, ami arra utal, hogy a nevelésen kívül genetikai tényezőknek is szerepe van kialakulásában.
A kutatók szerint néhány speciális szellemi képesség (így az abszolút hallás) kialakulásában igen jelentős mértékben van jelen az örökletesség. Az abszolút hallás, ami a zenei tehetség egyik jelzője lehet, az eddigi kutatások alapján, szinten 100%-osan örökletesen meghatározott, amelynek magyarázata igen szerteágazó. A családi hasonlóság nemcsak a génekre, hanem a családi minta bevésődésére és a szülői hatásokra, így nevelésre is visszavezethető. A zenei talentummal kapcsolatos specifikus szellemi képességért felelős domináns gén mellett szükség van a kreativitásra, illetve az ezért felelős gének hatására is.
A zenei tehetség az olyan specifikus adottságok közé tartozik, amelyeket a legkorábban, már gyermekkorban felfedeznek – nem véletlen tehát, hogy a „csodagyerekekből”, mint például Mozartból, általában muzsikusok lettek. Az úgynevezett „korai kezdet” a hallásban, a ritmusérzékben és az énekben mutatkozik meg. A második szakasz az adottságok felfedezésének érája, amikor a hangszereket már virtuóz módon használják. A harmadik korszakban pedig a kreativitásuk a maga teljes valójában, eredeti művek formájában ölt testet – ekkor leggyakrabban már elérik a korai felnőttkort. Mindehhez tehát szükség van a kreativitás-génekre, amelyek nélkül a korábban csodagyereknek tartott fiatal muzsikusok egyszerűen eltűnnek. Ha a hallást, éneket, ritmusérzéket ősi, elődeink által is gyakorolt jellegnek fogjuk fel, s ezek képezik a zeneszerzői géniuszság egyik alapját, akkor a családfaelemzés során talált jellegzetesség jól megmagyarázható.
A szakemberek szerint az abszolút hallás nem fejleszthető a kritikus négy-, illetve hatéves életkor után. Tanulható, gyakorolható azonban a relatív hallás, továbbá az egy-egy hangra vonatkozó abszolút hallás, ami együttesen abszolút hallás képzetét keltheti.
Ugyanakkor ne higgyük azt, hogy az abszolút hallás előfeltétele egy képzett, élvezetes zenei előadásnak, vagy zeneműnek. Habár azok a zenészek, akik rendelkeznek ezen adottsággal, jobban teljesíthetnek bizonyos zenei feladatoknál, jelenleg még nem létezik olyan pontos teszt, amely tárgyilagosan képes mérni az abszolút hallás képességének hatását zenészekre.
Az abszolút hallással rendelkező zenészek olykor olyan nehézségeket tapasztalhatnak, amelyek más zenészek számára nem léteznek. Ez azért lehetséges, mert képesek felismerni, ha egy zeneművet átírnak az eredeti hangmagasságából, vagy ha a hangmagasság egy nem szabályos frekvencia által lett előállítva; az abszolút halló zenész ennek hatására fizikálisan és morálisan is levertté válhat, mivel ezeket rossznak, silánynak hiszi.
„A zene a lelkünk része, amelyet meg kell szólítani, hogy a gyermekek a lehető legtöbbet meríthessenek belőle. Együttesen bírja munkára agyunk mindkét féltekét. Zenélés közben koncentrálóképességed legmagasabb szintjén kell állnod. A zenetanulás által csakis nyerhetsz – mégpedig rengeteget.” – állítja Herczeg Attila zeneoktató. Amennyiben gyermeke szereti, élvezi a zenét, érdemes beíratni zeneiskolába, mert még ha nem is rendelkezik abszolút hallással, a zene által megnyílhat előtte a világ.
Egészség
Szabadidő
Sport
50+
Kisgyermekek
Tinik
Celebek
Hallásvédelem
Állatvilág
Érdekességek
2014 © Minden, ami hallás Impresszum | Adatvédelem | Állásajánlat
